A Frankofón Filmnapok vetítésén láthatta a közönség Adonis Florides ciprusi rendező Africa Star című filmjét. Az alkotás csendes, gondolkodó film, amely nem a látványos eseményekre, hanem az emberi döntések következményeire épül. Ritka az olyan film, amely ennyire következetesen vizsgálja: hogyan él tovább egyetlen ember hibája évtizedeken keresztül mások életében.
A cselekmény három idősíkon bontakozik ki: 1945-ben, 1967-ben és 2008-ban.
A történet gyökere a második világháború végére nyúlik vissza. Egy ciprusi katona Afrikában szolgál, és ott egy olyan kapcsolatba sodródik, amelynek következményeit akkor még nem mérlegeli. A kapcsolatból gyermek születik. A férfi azonban visszatér hazájába, és az élet megy tovább – legalábbis látszólag. Az idő azonban nem felejt.
Az 1960-as évek idősíkjában már érzékelhető a múlt súlya. A családi kapcsolatokban ott vannak a kimondatlan történetek, az elhallgatott részletek. A film érzékletesen mutatja meg, hogyan képes egy elhallgatott igazság lassan megbontani a családi egyensúlyt.
A történet harmadik szakasza 2008-ban játszódik. A valaha fiatal katona ekkor már idős ember. A bűntudat, amelyet évtizedekig próbált elfojtani, most egyre erősebben jelentkezik. Úgy dönt, megkeresi azt a családot, amelynek életét egykor megváltoztatta.
Ez az út egyszerre fizikai és lelki utazás. A film itt válik igazán megrendítővé: az ember szembenéz saját múltjával.
A film egyik legnagyobb erőssége a színészi játék. A nagymama szerepét alakító Marina Makri rendkívül hitelesen formálja meg karakterét. Játéka visszafogott, mégis mély érzelmi erőt hordoz. Nem véletlen, hogy ezért az alakításáért a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb női főszereplő díját. A többi szereplő játéka is fegyelmezett. A filmben kevés a hangos drámai jelenet, inkább a csendek, a tekintetek és a kimondatlan mondatok adják a feszültséget.
Adonis Florides rendezése tudatosan visszafogott. Nem használ túlzó eszközöket. A történetet hagyja kibontakozni, és a nézőre bízza a következtetések egy részét. A három idősík közötti váltások jól szerkesztettek. A múlt és a jelen lassan kapcsolódik össze, és a film végére áll össze a teljes kép. Ez a stílus közelebb áll az európai szerzői film hagyományához, mint a látványra építő tömegfilmekhez.
Az Africa Star játékideje 107 perc. A tempó lassú, de tudatosan ilyen. A rendező nem sieti el a történetet, mert a film lényege éppen az idő múlása és az emberi lelkiismeret lassú ébredése. Nem könnyű film. Inkább gondolkodásra késztet, mint szórakoztat. A néző végül egy egyszerű, de fontos felismeréssel távozik: a múltat nem lehet kitörölni – legfeljebb megérteni és megpróbálni jóvátenni.
A Frankofón Filmnapok programjában ez a film a csendesebb, de emlékezetes alkotások közé tartozott.
Szóljon hozzá!