– pillanatkép –
Errefelé madárcsőr köszörüli
a reggelt, a tyúkudvarban
ricsaj, lárma, hártyás lábakon
kacsák dagonyáznak kéken
fénylő pocsolyákban.
Egy udvarról kiforduló lőcsös
szekér nyikordul, saroglyában
bála, némán ásít a jászol, üres
a fészer, az istálló ajtaja is
tárva.
A tornácon frissen felszedett
zöldség, szakajtónyi tojás,
a fal mellett macska oson,
valahol pár jóllakott
egér kaparász.
Illatok, szagok keverednek,
a kerítésen túl sárgán telt
asztagokkal telítődik a határ,
fácánok, nyulak kutatnak
eleség után.
Kérges parasztkezek viszik
tovább az örököt, a tudást,
köti őket a föld, a ház, és
ha kihalnak, ránk némul
hidegen a világ.
Szóljon hozzá!