Szántó Piroska életéről, művészetéről

Szántó Piroska 1913. december 7-én született Kiskunfélegyházán. Korán árvaságra jutott. Anna nővérének köszönheti, hogy rajzbéli tehetségét felfedezték. Egész gyermekkorában dolgozott, hogy a gimnáziumot elvégezhesse. 1931-ben, az érettségi után került Pestre. Egy évig tanult grafikát a Képzőművészeti Főiskolán, majd ugyanitt Vaszary János osztályán dolgozott. A főiskoláról kicsapták, mert munkások tüntetésein részt vett a szocialista diákmozgalom keretében. Letartóztatták, s később még egyszer „lebukott”.

Mozgalmi kapcsolatai révén került kapcsolatba József Attilával és Kassák Lajossal. Vaszary János magániskolájában tanított. 1935-ben állított ki először, a Tamás Galériában a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. Első gyűjteményes kiállítása1946-ban volt az Európai Iskolában. 1948-ban kezdett könyvek számára illusztrációkat rajzolni – nagy sikerrel.

Tíz év szünet után, 1947-ben volt újra kiállítása a Csók István Galériában. 1966-ban a Dürer Teremben állították ki grafikai műveit. 1966-ban részt vett „A magyar művészet ezer éve” című kiállításon; és 1967-ben már Londonba is eljutottak művei.

Idehaza a nagyobb városokban voltak önálló, sikeres kiállításai. Férjével, Vas István költővel 1949 óta élt együtt. Télen Budapesten, nyáron Szentendrén dolgozott. A szentendrei festők közül különösen Tihanyi Lajos volt reá nagy hatással. Tőle tanulta az egyszerűbb szerkezetű, modernebb, sejtelemes rajzok technikai megoldásait. 1998. augusztus 2-án halt meg Budapesten.

Sokoldalú munkásságát kétszer ismerték el Munkácsy Mihály-díjjal és – többek között – megkapta a Kossuth-díjat is. (Életéről és kitüntetéseiről bővebben itt lehet olvasni.)

⁕    ⁕    ⁕

Véletlenül került kezembe Szántó Piroska Akt című írása, amely meggyőzött arról, hogy a jeles festőművész a szépirodalomban is maradandót alkotott. Majd megkaptam ajándékul a Golgota című művét. Ez a magyar Krisztus-ábrázolások közül biztosan a legkiválóbb. Az archaikus népi imádságokhoz keresett a művésznő falusi golgotákat, majd az imaszövegek meg a keresztek hatására festette meg drámai alkotásait.

A Golgota előszavában a szerző költői ihletettséggel fogalmazta meg, miért kezdett érdeklődni a falusi keresztek és a hozzájuk fűződő archaikus népi imádságok értékei iránt. Jól gondolta, hogy a megcsonkult kőkeresztek és a „Pléh-Krisztusok” is megőrizték népünk Krisztus iránti tiszteletét.

Bizonyára nagy hatással volt Szántó Piroskára Erdélyi Zsuzsanna „Hegyet hágék, lőtőt lépék” című kötete, amely megőrizte számunkra az ősi magyar imádságok nyelvemlék értékű szövegeit. A Golgota című kötet drámai hatású festményeinek megértését, átérzését segítik a képekhez kapcsolt népi imádságok.

A kiadvány féltve őrzött kincseim közé tartozik, akárcsak a tizenkét festményből álló mappa Szántó Piroska címmel. A részben fekete-fehér, részben színezett rajzokhoz Szabó György esztéta írt elgondolkodtató, igen értékes tanulmányt. Szerinte Szántó Piroska zseniális műveiben „mindig jelen van a légiesen mosolygó Talány, s nem tudjuk igazából megfejteni, mennyi e mosolyban a keserűség vagy a rettenet, ahogy a középkori festményeken se dönthetjük el: a halott fiát ölében tartó Madonna arcán talán kín vagy a megdicsőülés vonásait láthatjuk-e […] A kétely és bizonyosság, tépelődés és megnyugvás, bánat és öröm egy tőről fakad Szántó Piroska művein”. A festőnő munkáinak modernsége elvitathatatlan.

Érdekes, hogy a Golgota című mappa rajzaival csaknem egy időben készültek a BIBLIAI KÉPEK – gyermekeknek című mappa káprázatos festményei. Szántó Piroskát a gyermekkori küzdelmei, traumái óta biztosan sokat gondolkodott Jézus életének tanulságain. Talán még azon is tűnődött, hogy kik juttatták Jézust a bitófára.

A Bibiai képek című könyv színekben pompázó festményei bizonyára segítik gyermekeinket abban, hogy pontosabb értsék a biblia történeteinek lényegét. A festmények tanulmányozása természetesen a felnőttek számára is nyújthat művészi élményt. Laikus műélvezőként azt vettem észre, hogy Szántó Piroska festményein, rajzain drámaiság vibrál. Ellentéteiben ragadta meg a szerző a pillanatnyi esemény és az öröklét dialektikáját.

Felfedezte, hogy a festészetben téma lehet a népi hagyományok korszerű feldolgozása. Néhány festményen a gyermekrajzok szerkesztésbeli naivsága és színgazdagsága is megfigyelhető.

A napokban gazdagodott a gyűjteményem. Ugyanis megtaláltam a Hal téri „hintós” könyvárus polcán az művésznő Bálám szamara című életrajzi regényét. Nagy örömömre ebben is vannak Szántó Piroska-festmények és grafikai művek. Ezt a regényt nyelvezete, tartalma, stílusa alapján én a 20. század legjelentősebb szépirodalmi művei közé sorolom. Nem mindennapi teljesítmény ám, hogy néhány képzőművészünk regénnyel is meglepte olvasóit. Például a pécsi Kozári Piroska festőművész több sikeres kisregény írója. Nagy László és Weöres Sándor könyvillusztrációi a versekkel egyenértékű alkotások.

Meglepő számomra, hogy magyar stíluskutatók és irodalomtörténészek máig nem írtak érdemi méltatást Szántó Piroska szépirodalmi munkásságáról. Véleményem szerint ő a 20. század egyik legkiválóbb regényírója. Stílusa talán Kassák Lajos stílusához áll közel, de teljesen egyéni hangvétellel. Kassák hatását mutatja nyelvi takarékosságra, tömörségre való törekvése, a valóság tényeinek tisztelete, a társadalmi elkötelezettség, a harcos kiállás és az erős empátiás készség.

Ebben a regényben megörökítette a szerző azt a városi mélyszegénységet, amelyet eddig én jobban csak József Jolán A város peremén című regényéből ismertem. A szegénység szociográfiai módszerekkel való ábrázolásában talán csak Illyés Gyula műve (Puszták népe) és Szabó Pál regényírói munkássága (Talpalatnyi föld) van bizonyos rokonságban Szántó Piroska írásművészetével.

A Szántó-regény fő jellegzetessége a lendületes eseményleírás a képszerű megjelenítés szándékával. Vagyis a próza nyelvében is festői az író látásmódja. Kiváló emlékezete segítségével őrizte meg számunkra kortársainak arcvonásait, karakterét. Egyéni életének fordulatos eseményeit a nagy történelmi folyamatba ágyazottan ábrázolta. Stílusát érdemes lenne tanítani az iskolákban!

Szántó Piroska sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy festményein kívül regényével szépirodalmi értékű művet hagyott ránk.

Tanulságos a Bálám szamara végén a szerzővel készített két interjú. Ezekből megismerhetjük, hogy a költészet és a valóság miként kapcsolódott egybe Szántó Piroska festészetében, például a Krisztus-ábrázolásokban. Sok érdekes adat található a regényben a barátok, kortársak segítő készségéről.

Elgondolkodtató, hogy Szántó Piroskát milyen események, élmények sodorták a baloldali mozgalmakhoz. Életének drámai fordulatai magyarázzák, hogy – József Attilához hasonlóan – a szocialista mozgalmakban látta a történelmi kibontakozás lehetőségeit. Lehet, hogy ezért bizonyos körök napjainkban munkásságának értékeit kétségbe vonják, tagadják. Meggyőződése, kiállása számomra őszintének látszik. Nem hiszem el, hogy „érdekből” állt a szocialista szellemű alkotók közé. Aktuális feladat lenne Szántó Piroska irodalmi munkásságának újraértékelése!

Irodalom

• Szabó György: Tanulmány Szántó Piroska című mappa előszavában. Ugyanitt olvasható a szerző Önéletrajz című írása és a Képek jegyzéke.
• Szántó Piroska: Válogatás Szántó Piroska címmel a szerző festményeiből és grafikai alkotásaiból Budapest, 1976.
• Szántó Piroska: Golgota (Festmények és népi imádságok Krisztus haláláról, a Golgotáról Budapest, 1976.
• Szántó Piroska: BIBLIAI KÉPEK – gyermekeknek. Budapest, 1987.
• Wikipédia: Szántó Piroska élete és munkássága