Megint az időről

Minden alkalmat megragadott
hogy foglalkozzak vele,
mennyit szidtam, hajtottam
most hiába marasztalnám
hízelegve- álljon meg, pihenjen,
hagyjon még egy keveset élni,
emlékezzen, mennyit rohantunk együtt,
igyekeztem lépést tartani vele,
de most süketet játszik,
sodor, csak sodor eszelősen
nagybeteg világomból talán
a békés végtelenbe.

Megosztás

Tweet