Ha a nagyhírű Pécsi Dalárda –, amely az 1847-es megalakulása, egy éves működése után 1862-ben alakult újjá, és mutatkozott be a pécsieknek – külföldi és hazai sikerekben gazdag működését nézzük, az első világháborút, a trianoni békediktátumot, amely elszakította a történelmi Baranya vármegyétől az ún. Baranyai Háromszög” -et, az antant -szerb megszállást, és az 1920-as évek első felének gazdasági válságát látjuk, az országhoz hasonlóan az 1920-as évek közepére olyan lendületbe jött az egyesület vezetősége, a művészeti vezetés, a lelkes és képzett férfi és női dalosok, a tiszteletbeli és pártoló tagok áldozatos munkája nyomán, hogy az 1925-ös soproni országos dalosversenyen dr. Boldis Dezső (1882-1942) tanfelügyelő-főkarmester vezetésével, a négyszólamú férfikarból többszólamú vegyeskarrá fejlődve elnyerte az akkori legmagasabb dalos-elismerést, a Király-díjat, az 1926. évi márciusi hangversenyén fönnállásának és működésének újabb jelentős állomásához érkezett, amelynek személyes vonatkozása volt, mégpedig nem is akármilyen: dr. Boldis Dezső főkarmester 50. alkalommal dirigálta az ismét az ország elsői között nyilvántartott többszólamú vegyeskarát!
Erről a korszak mindkét híres helyi napilapja, a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) és a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) lelkes írásban számolt be. Először nézzük a konzervatív napilap méltatását az 1926. március 10.-i szám „Művészet – Zene” rovatából, a „Pécsi Dalárda hangversenye” címszó alatt – a szokásos előző napi keltezéssel.
„Pécs, március 9. — A Pécsi Dalárdának meleg, bensőséges jubiláns estje volt. Ma dirigálta dr. Boldis Dezső ötvenedszer. Hogy Boldis mije a dalárdának, és micsoda faktora Pécs zenei életének, azt sokszor megállapítottuk már a lap hasábjain is, őszinte elismeréssel.
A tegnapi programm (sic!) előtt Borsy Jenő (ügyvezető elnök) a dalárda nevében spontán fakadt üdvözlő szavak kíséretében egy pálmaágat nyújtott át a vezérnek. Ez a pálmaág szimbolizálta azt a diadalmas munkát, mellyel Boldis a régi nagyszerű hagyományokat életre keltette, mellyel a mi vezető magaslatra emelkedett dalárdánkat a király díjhoz vezette; de jelentette azt a mindig erősebbé és szeretetteljesebbé váló köteléket is, mely ezt a zseniális karmestert énekeseihez fűzi.
A közönség szívéhez utat találtak a dalárda érzelmei, és percekig ünnepelte a pécsi zenei élet vezérét. A tegnapi estét egyébként valahogy különösen kedvessé tette az a tény is, hogy szereplői mindnyájan a mieink – még a vendégek és az újdonságként bemutatott szép férfikórus szerzője is. Valami kedvesen otthonias, bizalmas levegő volt a tegnapi koncerten, amely még bensőségesebbé tette a magas nívójú programm élvezetét.
Bevezetőül Liszt (Ferenc) Krisztus oratóriumának megdöbbentő fenségű Páter Noster-jét adta elő a vegyeskar. Szebb elismerést nem mondhatunk, mint azt, hogy Liszt intencióinak megfelelően, Liszthez méltóan zengett ez a megrendítő erejű mű, és vallásos áhítat visszhangját keltette minden egyes hallgató lelkében.
(Selim) Palmgren gyönyörű finn kórusai és a sokszor méltatott királydíjas Preislied, Jandl ’Májusi zápor után’-ja megunhatatlan belső szépségükkel és elsőrendű előadásukkal ragadtak el. Gaál Ferenc megható szépségű férfikara: ’A rózsa temetése’ nagyszerűen simuló vonóskisérettel csodálatos hatásokat lopott a lelkekbe.
Simogató, lágy dallamai, melyeknek koronája volt ifj. Graef Jánosné tündöklő szoprán szólója, briliáns előadásban jutottak kifejezésre
Szünet után (Wolfgang Amadeus) Mozart ’Eine kleine Nachtmusik’ -ját, ezt az inspirált lángelmével megalkotott, 4 tételes szerenádot játszották. Nem először hallottuk ma. De annyi művészettel telítve, oly igazi benső átéléssel tán még soha, mint tegnap. (Arcangelo) Corelli „La Foliá‘’-ját sem halljuk éppen ritkán.
De Graef Matild, a budapesti zeneakadémiának ez a sok komoly művészi ígéretet nyújtó utolsó évfolyamos növendéke, akit szeretettel köszöntöttünk tegnap a Pannónia dobogóján, mint kiforrott művésznőt, annyi meleg érzéssel, annyi őszinteséggel, és oly lenyűgöző technikai virtuozitással játszotta, hogy végig az újdonság ingerével hatott.
(Forrás: JPM Évkönyv 2015)
Elismeréssel kell adóznunk a diszkrét játék-kíséretnek. A fiatal művésznő egyébként ráadásával is elragadta a közönséget. Mint valami csemegére vártunk Siklós Albert híres női karára, a ’Tücsökdalok’-ra. Kedves, bájos, meleghangulatú alkotás.
Dalárdánk fényes hanganyaggal bíró asszonyai ugyanolyan kedvességgel, bájjal és melegséggel, ünnepi kedves és ünnepi stílusban adták elő.”
Most pedig a másik napilap szintén 1926. március 10-i írását idézem az „Irodalom és Művészet” rovatból, szintén „A Pécsi Dalárda hangversenye” címmel – ugyancsak előző napi dátummal. „Minden általános siránkozás, pangás dacára, a Pécsi Dalárda akkor is hatalmas közönséget vonz, ha a legjobb más természetű előadások üres házak előtt mennek. Ez a gyümölcse annak a mély gyökerű zenei kultúrának, melyet a Pécsi Dalárda ültetett el, és amely most is kamatozik.
Műsor előtt Borsy Jenő dr., az ügyvezető elnök keresetlen szavakkal üdvözölte a kiváló főkarmestert, Boldis Dezső dr.-t, aki tegnap ötvenedszer vezényelte a Dalárdát, és meleg ovációk között díszes pálmaágat nyújtott át neki.
A műsor minden számával sajnos, nem foglalkozhatunk érdeme szerint, mégis ki kell emelnünk Jandl: Májusi zápor után c. dalának csodálatosan szép előadását, mely a királydíjat szerezte meg a dalárda trófeái közé, Liszt (Ferenc): Pater Noster-ének precíziózusan (sic!) pontos és szárnyaló előadását, mellyel a vegyeskar brillírozott, valamint a férfikar három (Selim) Palmgren dalát, melyek közül egynek — Billegi-ballagi — bravúros sikere ismétlésben is kifejeződött.
(A szerző felvétele)
Gaál (Ferenc): A rózsa temetését a férfikar énekelte vonóskísérettel, a szopránszóló kristályosan tiszta, gyönyörű előadásával ifj. Graef Jánosné növelte róla alkotott amúgy is nagy véleményünket. A zenekedvelők ismert és sokszor méltatott művészete fölöslegessé teszi a dicsérő jelzőket. Elég ennyi. — (Wolfgang Amadeus) Mozart: Éjjeli zenéjét hallottuk tőlük.
Graef Matild (Tildy) (Arcangelo) Corelli: La folia-jának virtuóz, meleg elgondolású előadásával, mint befejezett (sic!) hegedűművésznő mutatkozott be. Olyan zúgó tapsot aratott, hogy műsoron kívüli ráadásokat kellett adnia, így bizony hosszúra nyúlt a műsor, melyet a férfikar zárt be, de előbb a női kar gazdagított Siklós (Albert): Tücsökdalok c. művének lehellet (sic!) finom, óraműpontosságú előadásával.
A Pécsi Dalárda, mint mindig, ezúttal is alapos munkát végzett. És az elismerés pálmájával mi is sietünk a kitűnő Boldis dr.-hoz, aki Pécs zeni életében egyre emlékezetesebb érdemeket szerez.”
Összegezve elmondhatjuk: híres dalárdánk ismét kitett magáért, és újabb nagysikerű hangversennyel gazdagította sikereinek amúgy is nagy számát. A Pécsi Dalárda élén 1921-től tevékenykedő, 1910 óta tanfelügyelőként itt működő dr. Boldis Dezsőt (1882-1942) sajnos, még ebben az évben a minisztérium áthelyezte Győrbe, ezért emellett az ugyancsak 1910-től folytatott Pécsi Zenekedvelők Egyesülete igazgatói tisztét is föl kellett adnia, de mindig nagy szeretettel gondolt vissza a mecsekalji városunkban eltöltött időkre. Így írta be nevét városunk zenetörténetébe…
Szóljon hozzá!