Találomra választottam egy helységet Bilbaótól nem messze. Pontosan 9 kilométerre. Úgy hívják Galdácano, baszkul pedig, mert kétnyelvű helyen szokás mindkettőn kiírni, Galdakao.
Nos, ez a Galdácano, egy átlagos kis külváros, a maga harmincezres lélekszámával, főutcájával, templomával, iskolájával, polgármesteri hivatalával.
Nincs is benne semmi különös, zajlik a mindenki által megszokott baszk élete. Viszont ehhez az élethez hozzátartozik valami, ami egy baszk (se spanyol) településről sosem hiányozhat. Ez a valami pedig a bár. Igen, a bár. Jól olvasták.
Mert itt a bárokban (is) zajlik az élet. Mindenki ott találkozik mindenkivel. Nem otthon. A lakás az szent. Ott ritkán. De bárokban igen. És gyakran. Úgy, hogy egyik bárból ki, a másikba be. Ez itt így szokás. Még neve is van: potear. Ennek magyar megfelelője nincs, de mondom azt jelenti, bárról bárra járni… és inni. Néha enni is egy-két pinchót (miniszendvics, katona), de inkább inni. Nem feltétlenül alkoholt, de a zöme valljuk be, azt teszi. Ebből kifolyólag – mert a dolgokat kontrollálni is lehet, ami alkohol esetén külön helyes – mindenki saját tűrőképességének megfelelően kér (amíg tudata át nem lebben a tudattalanba vagy amíg a pénztárcája bírja). Egy bár, egy pote. Ezek a poték általában mini adagok, olyan félpohárnyi sörök vagy borok. Meg is lepődtek egyszer a korsóhoz szokott magyar vendégeim! A 10. bár után azonban kezdték kapizsgálni a dolgot.
Szóval, legyen egy település akármilyen kicsi vagy eldugott és hiányozzon belőle akár iskola, akár rendelő, bár, az biztos van benne! Galdácano csak egy utcájában 15-öt számoltam össze. A térképén viszont sok utca van! Biztos nincs mindegyikben 15, de minimum 1 tuti.
Annak a 15 báros utcának a végén áll egy szép, hosszú pálmafa. Elgondolkoztam, hogy azzal, aki végigjárja a „bárkörutat”, tehát elmegy potézni úgy istenigazából (10-15 bár) és azután ez alá a pálma alá áll, majd felnéz rá, két dolog történhet: vagy gyönyörködik benne, mert olyan, mintha az égig érne, vagy hanyatt esik. A szervezet tűrőképessége egyénenként változik ugye. Az alkohol is kire így hat, kire úgy.
De ez van. Ilyen szokások is léteznek, melyekből valaki mindig kidől.
A pálmafa viszont akkor is ott fog állni. Ráadásul stabilan. Pedig nem mindig vízzel öntözik…
Hozzászólások