Napról-napra fájdalmasan érzékelem
hogy kopik az agyam, emlékezetem.
Valamikor régen komplett könyvtári
állományokat megőriztem, agyam
maga volt a katalógus és a komputer.
Már egy ideje érzem, hogy sokkal
nehezebben, lassabban jutnak eszembe
adatok, tények, szerzők, címek, és ez
félelemmel tölt el. Mióta egyedül élek,
alig beszélek valakivel, kopik a hangom,
van, hogy csak magammal beszélgetek.
Szomorú börtöne ez a léleknek!
Bár sejtettem én, hogy majd egyszer
így lesz, de eljövetelére még nem
készültem fel. Mit tehetnék? Néha
kimegyek az emberek lakta térbe
ahol más magányos lelkekkel találkozom,
csikorog a hangom, amikor megszólalok.
Lassan hagy el az élet, kedv, a remények,
hogy a Lillákról már ne is beszéljek.
2026 03 04
Szóljon hozzá!