Az ember olvasóvá nevelésében egy iskolai olvasmány is meghatározó állomás lehet. Óriási felelősség, s ezt a feladatot csak megfelelő kompetenciákkal rendelkező személyek végezhetik.
Móra Ferenc varázsos kincs a magyar irodalomban. Meséiben, novelláiban és regényeiben oly mély lélek tárul fel, bontakozik ki a magyar nyelv szavaival, amihez fogható nincs is talán. Utolsó regénye az Aranykoporsó. Valaha általános iskolai olvasmány volt. Újraolvasásakor arra a megállapításra jutottam, hogy még a felnőttnek is nehéz olvasmány. Hatalmas ismeretanyaga és a megható szerelmi szál ellenére is.
A lélek, érzelmeink simogatása, tisztító könnypergése ez a szerelmi történet. Nevezhetjük az antik-világ Rómeó és Júliájának is. A III. században, Rómában uralkodó Diocletianus császár titokban, rabszolgaként nevelt fia Quintipor, Gránátvirág. Lénye fiktív. Közte és Galerius caesar lánya, Titanilla, a kis Tit között szerelem szövődik. E szerelem levezetése leheletfinom, lassan bontakozó, a léleknek aranyecsetű festménye, tényleg lélegzetelállító. A vég tragikus. A kis Tit Maxentius menyasszonya, elszakad Gránátvirágtól, amit nem él túl. Gránátvirág önszántából vértanúhalált hal, és koporsóban érkezik meg szerelme temetésekor.
A szerelmi történet pompás korképbe ágyazódik, hiszen Móra alapos történelmi ismeretekkel bírt. A korrajz valós tényszerűségéhez sorolható Diocletianus uralma, a birodalom tetrarchiája, Domina Prisca (felesége) és Valéria lánya, valamint a kereszténység irtóztató kiirtása. Valóban ő volt az egyetlen császár, ki önként mondott le hatalmáról. A korhű ábrázolás következtében sokkal több történelmi ismeret marad meg így az olvasóban, mint a lexikonból való tájékozódás után. Hiszen minden együvé fonódik az izgalmas, szépséges szerelemmel. Olykor azt érzi az ember, hogy elnyomja a várva várt szerelem kibontakozásának szárnyait, ugyan mesterien késlelteti, beburkolja, lassan bontogatja.
Ehhez adódik még a politeizmus tartalmas ismerete. A sokistenes vallás még nehezebbé teszi – hatalmas tanító szerepe mellett is – a fő cselekményvonal követését. Mindennek van istene. Az istenek az ember földi hasonlóságával bírnak, hálóként telepednek bele a valós, emberi lények világába. Valósággal botladozunk sokaságukban.
Úgy is mondhatnám, hogy háromszövetű regény ez, a nehéz történelmi nyelvezetből és a politeizmus hálójából szinte nehéz kivetkőztetni, megtapintani a szívhez szóló szerelem szövetének bársonyát.
Az is fontos üzenet, hogy Móra a történet megoldásában a kereszténység mellett tesz hitet.
„– Azt mondd meg nekem, anyám, van-e nekem lelkem?
– Ha fáj, kis Tit, akkor van.”
Miért írtam ezt le? Tanárként nem követelhetjük a fiataloktól a könyv teljes megértését, szeretetét. Különösen jelen világunkban, amikor alig, illetve rövid terjedelmeket olvasunk a virtuális világ felületein. Tényleg csak ajánlhatjuk, előkészítve, gondosan, óvatosan.
(Kár, hogy film nem készült belőle.)
Szóljon hozzá!