Az anafora a köznyelvben és a költészetben

Fónagy Iván és Szathmári István emlékének

Az anafora görög eredetű szó. A jelentése: ’visszautalás, visszaszállítás, visszahozás’ a beszédben, illetve az írott szöveg előzményében említett szóra, szókapcsolatra. Lényegében a nyelvi takarékosság egyik érdekes példája.

A retorikában és a stilisztikában ’előismétlés’ az egymást követő mondatok, verssorok elején álló szó, illetve szókapcsolat ismétlése a nyomatékosítás eszköze. Például: Zúg az erdő, zúg a mező. Vajon, ki zúgatja? – Reszket a bokor, mert madárka szállott rá. / Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál. Példáinkban az anafora gondolatalakzatként erősíti a közlés érzelmi tartalmát. Az anafora arra is alkalmas, hogy vele (utalásával) pontosabban lehet magyarázni az előzmények tartalmát, gondolati érvényességét. Például: Őseimnek véres kardja / Fogason függ rozsda marja. / Rozsda marja, nem ragyog. / Én magyar nemes vagyok.

Nyelvészeti fogalomként ’visszautalás’ értelemben olyan szövegszerkezeti forma, amely egy szóra (főleg névmásra és határozószóra) mint korábbi szövegrészre, információra utal vissza bal irányban [az írás irányával szemben], azaz visszafelé. Ez biztosítja a mondatszerkezetek elemeinek összetartását, a folytonosságot, a szövegkohéziót. Egyúttal a nyelvi takarékosság megnyilvánulásának tekinthetjük, mert segíti az ismétlések elkerülését. Például: Gábor is ott volt. Ő már fáradtan érkezett. – Segíteni fogok neked. Ebben bízhatsz.

Érdekesek azok a versek, amelyek kérdéssel, esetleg kérdés jellegű felkiáltással indulnak. Az „előtörténetet” az író elhallgatta, így a kérdés, felkiáltás már válasz (reakció) az előzményekre. Például Petőfi „Az őrült” című versének első mondata (Mit háborgattok?) alapján sejteni lehet, hogy a beteg embert bántották! Ezért a pokolra küldi zaklatóit. – A „Minek nevezzelek?” című Petőfi vers öt versszaka kérdő mondattal indul és zárul. Az érdeklődést keltő kérdésekre a költő pontos válaszokat tudott adni. A formális kérdések arra azért alkalmasak voltak, hogy bevezették a kérdésekre adott, érzelemtől gazdag válaszokat. A vers csodálatos metaforái (boldogságomnak édesanyja; a képzelet tündérleánya; lelkemnek egyedüli kincse; tekinteted a békesség egy olajága) és a kedvessel (feleséggel) kapcsolatos események, történések magas hőfokú megjelenítései a költői kérdéshez kapcsolódó anaforák! –  Valószínűen sokan nem gondolnak arra, hogy Juhász Gyula „Milyen volt?” című versében a kérdő mondatban említett szavak (szőkesége, szeme kékje, hangja selyme) anaforái a versben nem említett hölgy nevének, Sárvári Annának. Ezt az összefüggést a vers olvasója csak a költő életrajzának ismeretében tudja értelmezni.

Az anafora, epanafora irodalomelméleti esztétikai és stilisztikai szerepéről l.  még Fónagy I. 1975. 1. kötet 275. és 3. kötet 639–641. és Szathmári I. 2004. – Fónagy Iván szerint az anafora, akárcsak a szó- és szócsoportismétlés más fajtái gyakori a varázsénekekben, szertartásénekekben és az apokrif népi imádságokban. Például ebben az imádságban: Én lefekszem kis ágyamban, / Minden testi koporsómba. – Üdvözlégy, Szűz Mária, / Istennek szent anyja. (Magy. Népr. Lex. 3: 715 és Erdélyi Zs. 1974)

A katafora ’előremutatás’ a szövegben. Grammatikai szerepe szerint kapcsolóelem, a folyamatosság érdekében. Az anafora ellentéte. Kataforának tekintjük az írásmű címét, a bevezető (témamegjelölő) mondatok sorát, levélben a megszólítást, a népmese kezdő formuláját. A kérdő névmásnak is van kataforikus jelentése a szövegben (Tudásbázis / Sulinet).

Az anaforák használatában figyelembe kell vennünk bizonyos grammatikai-nyelvhelyességi szabályokat. Azt például, hogy a vonatkozó mellékmondatos összetett mondatban a helytelen szórend megzavarja az anafora értékű mondategység értelmét. Például ebben a mondatban? Péter letette a könyvet az asztalra, amelyet a könyvesboltban vásárolt. E mondat szerint az asztalt vásárolta Péter a könyvesboltban. Helyes szórenddel: Péter az asztalra tette a könyvet, amit a könyvesboltban vásárolt. [L. bővebben NyKk. II, 1247–1254].

 

Irodalom

• Erdélyi Zs. 1974 = Erdélyi Zuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Budapest. 1974.
• Fónagy I. 1975 = az anafora szócikk a Világirodalmi Lexikonban I. kötet, 275. és a Vil. Lex. 3. kötetében a gondolatalakzat szócikk 
• Magy. Népr. Lex. 1980 = a népének szócikkben
• NyKk. II. 1985 = Nyelvművelő kézikönyv. II. kötet. Főszerk.: Grétsy László és Kovalovszky Miklós. Budapest, 1985.
• Szathmári I. 2004 = Szathmári István: Stilisztikai lexikon. Budapest, 2004.

Tudásbázis /Sulinet = a katafora fogalma