Egy napon a Mecénás felkereste az írásművészet tanítómesterét, hogy felajánlja pártfogását az arra leginkább érdemes tanítványának.
___‒ A pártfogás egy kényelmes lakás bérlését és tisztes járadékot jelentene hét éven keresztül – mondta. – Ennyi idő bőven elég lehet egy figyelemre méltó mű megírásához.
___‒ Köszönöm nagylelkű felajánlásodat – válaszolta a Mester. – Az az igazság, hogy három tanítványom is van, akiket kivételes tehetségük egyaránt érdemesít ily pártfogásra. Bizony, nagy segítség lenne mindegyiküknek, ha nem kellene szűkölködniük és maguknak gondoskodniuk a megélhetésükről, s így teljes odaadással élhetnének az írásnak. Neked kell hát választanod közülük.
___‒ Rendben. Akkor tájékoztasd őket az ajánlatomról.
___A Mecénás röviden elbeszélgetett aztán mindegyikükkel, külön-külön. A végén az igényeikről kérdezte őket a lakást illetően.
___Az első tanítvány kívánsága egy belvárosi lakás volt, melynek ablakából kedvére szemlélhetné az utca forgatagát, és nap mint nap ihletet meríthetne az élet lüktetéséből, pezsgéséből, melyben időnként ő maga is el-elmerülne, ahogyan egyik kedvenc írója tette annak idején. Ezenkívül csak házvezetőnőre volt még igénye.
___A második tanítvány kívánsága egy domboldalon álló ház volt, melynek ablakából tág kilátás nyílik a tengerre, s ahonnan kedvére szemlélhetné – kiapadhatatlan ihletforrásként, ahogy mondta – a kikötő nyüzsgését, meg a távoli, titokzatos világokba induló vagy éppen onnan érkező hajóóriásokat. Időnként persze ő maga is útra kelne, ahogyan egyik kedvenc írója tette annak idején. Ezenkívül csak házvezetőnőre és kertészre volt még igénye.
___A harmadik tanítvány kívánsága egy börtöncella volt.
___A Mecénás nagyot nézett a hallatán, de aztán mindjárt felderült az arca.
___‒ Ígéretesen hangzik ‒ mondta, és elismerően bólogatott. ‒ Börtöncella. Ahol szabadon szárnyalhat a képzelet, a nélkülözés ébren tartja a vágyakat, és bölcselővé tesz a magány. Még ma megbeszélem a börtönparancsnokkal. Persze a bíró jóváhagyása is kell hozzá. Még valami, amire szükséged lehet?
___‒ Papír, toll és tinta.
___‒ Akkor meg is beszéltünk mindent.
___A tanítvány közel hét esztendő múltán szabadult a börtönből, egy figyelemre méltó mű vaskos kéziratával a hóna alatt. (Ez esetben természetesen nem helyénvaló a „szabadult” szó hagyományos értelmezése.)
Szóljon hozzá!