A temetés lefolyása utáni következmények – 17. rész
A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 21.-i számában még mindig találunk hírt Ferenc Ferdinándról (1863-1914) való megemlékezésről, mégpedig – Kairóból! Idézzük föl ezt a cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével az idők homályából, egyben ismét fejet kell hajtanunk az akkori idők újságja tudósítói hálózatának.
(Forrás: Egyperces Történelem)
„— Ferenc Ferdinánd emlékezete Kairóban. A Pécsről elszármazott Nagy Józseftől levelet hozott szerkesztőségünknek a posta, egyenesen Kairóból. A levélben leírja, hogy a magyar gyászból kivették részüket az Afrikába kiszakadt, és a zarándokúton levő magyar testvéreink is. A kairói katholikus (sic!) templomban gyászmise volt, amelyen megjelent a kairói konzulátus teljes számban, továbbá P. Kaizer Nándor budai szentferencrendi házfőnök vezetésével a Kairóba érkezett magyar zarándokcsoport is, amely nem kevesebb, mint 151 tagból állott.
Ez a zarándokcsapat, amelyben dr. Vargha Damján budapesti ciszterci főgimnáziumi tanár (a későbbi pécsi egyetemi professzor) is részt vesz, azonkívül több baranyai és pécsi zarándokló is, június 27-én indult el Budapestről a déli vonattal Triesztbe. Június 28-án déli 1 órakor szálltak az ’Amphitrite’ nevű hajóra. A Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje megrázó tragédiájának szomorú híre Gravózában érte utol a magyar utasokat, akiket mélyen megrendített a szomorú hír.
Alexandriában július 3-án értesültek a trónörökös pár váratlan haláláról. Okecki László lovag, kairói osztrák-magyar főkonzul és Klouček József konzuli tanácsos (ez utóbbi bajai származású) voltak a zarándokok segítségére, és ők hívták meg a trónörökös párért tartott rekviemre. A rekviemen megjelentek a különféle nemzetek hivatalos diplomáciai képviselői is. A zarándokcsapat tisztelgő látogatást tett az osztrák-magyar főkonzulnál, azután pedig tovább folytatták útjukat a Szentföld felé, Jeruzsálembe.”
Most pedig nézzük a szerbiai helyzet újságcikkeit. „Dunántúl” július 18. „A szerb katonai előkészületek. (Szerajevó (sic!), július 17.) Szerbia a határon nagyszabású katonai intézkedéseket foganatosított. A legnagyobb titokban az utolsó négy évjárat tartalékosait bizonytalan ideig tartó fegyvergyakorlatra hívták be. A tartalékosok behívása nem falragaszok útján történt, mint az Szerbiában szokásos, hanem minden tartalékosnak külön-külön behívót kézbesítettek. A bevonuló tartalékosok száma 60—70.000 emberre tehető.
A katonaság elhelyezésében is nagyszabású változások történtek az utolsó napokban. Új-Szerbiából és az albán határ mentén fekvő garnizónokból nagyszámú katonaságot vontak ki, és észak felé küldték. A boszniai határon levő garnizónokat új felszereléssel látták el, s a helyőrségek számát kétszeresére emelték. (Nikola) Pasics miniszterelnök határozottan cáfolja a mozgósítást, illetve a tartalékosok behívását.
Elfogott szerb kémek. (Zenta, július 17.) A csendőrség a zentai hajóállomáson kémkedés gyanúja miatt letartóztatott egy öttagú szerb társaságot. A csendőrségen azt vallották, hogy mind az öten egy család tagjai. A családfő, Marinkovics Szávó előadta, hogy írásaikat a szabadkai rendőrség elvette tőlük. A csendőrség utánajárt ennek a dolognak, azonban bebizonyult, hogy a szerbek állítása nem felel meg a valóságnak. Épen ezért valamennyiüket a zimonyi határrendőrséghez továbbították.”
Most a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 18.-i számából idézek. „Boszniai szerbek a miniszterelnöknél. Budapest, július 17. (Eredeti távirat.) Szerajevóból ma reggel Budapestre érkezett a bosnyák tartománygyűlés küldöttsége Dimovics elnök dr., Jeftics dr. és Vesics dr. tartománygyűlési képviselők vezetésével. Délben megjelent a küldöttség Tisza István gróf miniszterelnöknél, akinek köszönetét fejezte ki, hogy a szerajevói gaz merénylet alkalmából védelmébe vette a monarchia szerb alattvalóit, akik nem azonosítják magukat a gaztettel.
A miniszterelnök hosszasan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival a szerajevói állapotokról. A bosnyák küldöttség estig marad Budapesten, s innen Bécsbe utazik. Délben látogatást tett a miniszterelnöknél Popovics Dusán dr. és Mazuranics dr. horvátországi szerb képviselő is. A küldöttség este Bécsen át Ischlbe utazott, ahol (Leon) Bilinszky közös pénzügyminiszterrel fognak tanácskozni…
Szarajevó, július 17. (Eredeti távirat.) (Gavrilo) Princip, két bilinccsel megvasalva, egészen apatikusan viselkedik börtönében. Alig eszik valamit. Az öccse, aki szintén el van fogva, teljesen nyugodtan viselkedik. A belgrádi demars. Frankfurt, július 17. (Eredeti távirat.) A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a monarchia demarsa (diplomáciai tiltakozása) Belgrádban a jövő héten lesz. Hogy a monarchia mindjárt határidőhöz kötött választ fog-e követelni, az még nem bizonyos. Szerbia tagadó válasza esetén azonban csak ultimátum következhetne.
Az európai körök azon reményben vannak, hogy a monarchia elégtétel kérésének ügye csak Szerbia és a monarchia ügye marad, és más hatalom érdekeit nem fogja érinteni. Bécs, július 17. (Eredeti távirat.) A N. F. Presse értesülése szerint Oroszország reméli, hogy a monarchia követelései nem fogják veszélyeztetni Szerbia nemzeti függetlenségét. Ez esetben Oroszország a béke érdekében hajlandó lesz a monarchiát támogatni…
A szerb félhivatalos cáfol. Belgrád, július 17. (Eredeti távirat.) Egy budapesti lap ama jelentésével szemben, hogy Szerbia rendkívüli katonai előkészületeket tesz, meg kell állapítani, hogy mértékadó szerb helyen határozottan kijelentik, hogy semmiféle olyan katonai intézkedések nem történtek, melyek az illető lap riasztó hírét a legtávolabbról is igazolhatnák. Budapest, július 17. (Eredeti távirat.) A Pester Lloyd a szerb cáfolattal szemben is fenntartja a szerb készülődésekről tegnap közölt információját…
Szöknek a szerb katonák. Hódmezővásárhely, július 17. (Eredeti távirat) Szegedről ma 24 szerb katonaszökevényt kisértek ide, akiket a belügyminiszter Hódmezővásárhelyre internált. Krisztics Milán, az egyik szökevény katona elmondta, hogy egyszerre százhúszan menekültek át a magyar határon. A rossz bánásmód elől szöktek. A tisztek úgy bántak velük, mint a barmokkal, főtt ételt csak minden harmadik nap kaptak. Mindnyájan három háborúban vettek részt, és most megint háborúra tüzelték őket. A szökevények összetett kézzel kértek a rendőröktől ételt, mert már négy napja nem ettek.”
A „Dunántúl” július 19.-i hírei következnek ugyanerről. „Serajevó (sic!) tele van bombákkal. (Szerajevó, június 18.) Három szerb diák e hónap 15-én délelőtt megjelent Abinun szerajevói spanyol fényképésznél és megkérte, hogy kölcsönözzön fényképező gépet két napra. A diákok kijelentették, hogy ők nem Szerajevóban akarnak felvételeket csinálni, csak két napra kell a gép, és postán visszaküldik. A fényképész nem volt hajlandó belemenni, s ekkor a két diák azt mondta, hogy fotografálja le őket a kertben.
(Forrás: OSZK MEK)
A fotográfus kivitte masináját az udvarba, s látta az ablakon át, hogy a fényképező teremben maradt diák valamit a kanapé alá dug. Abinun rosszat sejtett, inasát rögtön elküldte a rendőrségre, s mikor a három diák távozni akart, a rendőrség letartóztatta őket. A rendőrség húzta elő a csomagot a dívány alól. Két töltött bomba, fél kiló puskapor volt egy szerb újságba becsomagolva.
(Szerajevó, július 18.) E hónap 16-án reggel negyed nyolc órakor a latin híd alatt felrobbant egy bomba, amely a hidat megrongálta. A bombavető nem akarta, hogy a bomba felrobbanjon, csak az volt a célja, hogy a bombát vízbe dobva, attól megszabaduljon. A bomba véletlenül a hídoszlophoz ütődött, és nagy robbanás történt. A bomba tulajdonosát letartóztatták, a rendőrség azonnal elzárta a híd felé vezető összes utcákat. (Szerajevó, június 18.) A rendőrség megtudta, hogy a Csarsia negyedben egy szerb ház félreeső helyén bombát rejtettek el. A rendőrség e helyen felszedeti a kanálist, hogy a bombát megtalálja…
Péter király nem tér vissza trónjára. (Belgrád, július 18.) A szerb udvarhoz közelállók mint befejezett tényt emlegetik, hogy Péter király nem foglalja el többé Szerbia trónját, és a hatalom végleg Sándor trónörökös kezében marad. A trónörökös királlyá való koronázása még egy ideig késni fog, azonban meghatározott időn belül meg fog történni.
Péter király augusztus közepén Vranjska-banja fürdőből, ahol jelenleg tartózkodik, Ribarski-banja fürdőre megy, és itt több hétig marad. Innen Arangyelovic (sic!) fürdőbe megy, és csak ezután fognak afölött dönteni, vajjon (sic!) gyógykezelésének befejezése végett ne utazzék-e a király valamelyik külföldi fürdőre? A leghatározottabban állítják, hogy Péter király soha többé nem fogja elfoglalni a trónt…
A serajevói vizsgálat. (Szerajevó, július 18.) A vizsgálatot a hatóságok a legszélesebb körben folytatják, de annak a részleteiről semmi sem kerülhet nyilvánosságra. Az itteni lapok már több mint egy hete nem írnak a merénylet ügyében folyó nyomozásról. A vizsgálatot természetesen egész Boszniára kiterjesztették, hogy a szerbek közt folyó izgatást és agitációt egészen elfojthassák. Ez a vizsgálat még hosszú ideig el fog tartani, de a tulajdonképpeni (sic!) merénylet nyomozása már tíz nap múlva befejeződik, és az akták a törvényszék elé kerülnek. Azt hiszik, hogy szeptember közepe táján megtarthatják a törvényszéki főtárgyalást is, amely előreláthatólag egy-két hetet igénybe fog venni.”
A „Pécsi Napló” 1914. július 19.-i száma következik ezután. „— Szerb bojkott a monarchia kereskedelme ellen. Szerbiában kimondták a bojkottot, a monarchia kereskedelme ellen. Hogy minő vehemenciával folyik ez a bojkott, annak érdekesen kiáltó példája az a levél, amit egyik eszéki céghez intézett egy belgrádi kereskedő. A levél magyar fordításban így hangzik: ’Válaszolva, i. é. július 4-én kelt soraira értesítem, hogy nemcsak Önnél, de egész Ausztria-Magyarországon, senkinél sem fog egyetlen szerb is rendelést eszközölni mindaddig, amíg a mi szerbjeinket Önöknél gyilkolják, az üzleteiket kifosztják, asszonyaikat kínozzák és megbecstelenítik, egyáltalán, amíg olyan dolgokat visznek véghez, aminek még a legvadabb Albániában sem fordulnak elő.
Még ha a monarchia mindezekért az elszenvedett sérelmekért, amikben a szerb népnek része volt, elégtételt is fog adni Szerbiának, még akkor is jól meg fogjuk gondolni, hogy drága pénzünkért ellenségünknél selejtes árut vásároljunk.’ Ez a levél úgy hangzik, mintha nem is ami trónörökösünket gyilkolták volna meg, a nagyszerb összeesküvők, hanem éppen megfordítva történt volna. A szemenszedett valótlanságoktól hemzsegő levél csak azt mutatja, hogy odalenn Szerbiában mesterségesen preparálják a közvéleményt Ausztria és Magyarország ellen.”
Mivel július 19.-e vasárnapra esett, a „Dunántúl” július 21.-i, keddi számával folytatom. „Letartóztatások Serajevóban. (Sarajevó, július 20.) Szombat este nyolc órakor tizenhat szerb foglyot szállítottak a travniki börtönbe. Ezeket szombaton tartóztatták le, de mert a sarajevói polgári és katonai fogházak már zsúfolva vannak, valamennyit Travnikba szállították. Mindnyájukat egy láncra fűzve huszonkét csendőr kísérte a pályaudvarra. A foglyok között van két pópa, egy tanító és egy kereskedő.
A sarajevói főpostán letartóztatták Rajcsevics Dusán postaszolgát, mert kiderült, hogy a pályaudvaron rendszeresen ellopta a vörös tintával címzett postacsomagokat, és helyettük más csomagokat vitt a főpostára. Rajcsevics előre tudta, hogy mit tartalmaznak a vörössel címzett csomagok, és azokat ő személyesen adta át a címzetteknek.”
Szóljon hozzá!