A HOLDUDVARLÓ
Köröttem csellengő csillagok
Bolondos bolygók lézengenek
A mindenható Naptól részegen
De én csak ezt a retkes Földet
Bámulom, s ámulok bambán
Vajh mi ez humanoid katyvasz
Az önmagát fölfaló sáskasereg
Ám érinteni csak a Napistentől
Lopott fakó fényemmel merem
De vajon mi tökömet tehetek
Ha egyszer a Földanya nékem
Teremtetett, ezért keringőzöm
Körötte évmilliók óta pucsítva
Riszálom magam várva várva
A Világraszóló szexi pillanatot
Mikor kivénhedt strici testébe
Végre végleg becsapódhatok
S minden elpusztul, ám egy új
Ember születik – gyermekünk
Aki csak egyetlen érzést ismer:
SZERETET
Mindenki kapja be, de én –
Akkor is mindenkit SZERETEK
Szóljon hozzá!