A temetés lefolyása utáni következmények – 18. rész
Kezdem ezt a részt a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 19.-i számával – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével – az akkori gyakorlat szerint előző napi dátummal. Itt találjuk a következő cikket, amely a „— Ferenc Ferdinánd főherceg, egy Teleki gróf és a kis cukrászleány” címet viseli. „A tragikusan elhunyt Ferenc Ferdinánd trónörökösről még mindig sok kedves epizódot elevenít föl az emlékezés. Ezek között első helyen áll annak a ritka meszaliansznak (rangon aluli házasságnak) a nyélbeütése, amely a szomszédos Somogy vármegyében, Berzencén történt meg, s amelyet maga a trónörökös intézett el.
Ezelőtt nyolc esztendővel Ferenc Ferdinánd a feleségével Festetics Tasziló herceg vendége volt Somogyberzencén. Az őszi vadászatokra több arisztokrata gyűlt össze Festeticséknél, köztük Teleki Tibor gróf és Telki Pál gróf is. A Teleki-családban akkor nagy vihar dúlt, Teleki Pál beleszeretett egy aradi cukrászleányba, és mindenáron feleségül akarta venni. A gróf családja tehetetlenül és kétségbeesetten várta a katasztrófa bekövetkeztét, mindenesetre megegyezett azonban abban, hogyha a cukrászlányból grófné is lesz, az ősi vagyonból nem lát egy krajcárt sem.
A szerelmes Pál grófot formálisan ki akarták tagadni, ami annál inkább is tragikusabb lett volna, mert az ifjú egyáltalában nem volt az élet hétköznapi munkájára nevelve. Teleki Pál gróf dúlt arca és meggyötört viselkedése föltűnt a trónörökösnek is. Egy ízben egymás mellett lovagoltak a vadászcsapatban, és Ferenc Ferdinánd lassan kikérdezgette Teleki Pált a bánata felől. A fiatal gróf a szerelmes emberek őszinteségével elmondott mindent.
A vadásztársaság tagjai között szinte föltünést keltett, hogy a trónörökös a rendes útról letérve, valósággal elrejtőzködött Teleki Pál gróffal, és így beszélgetett hosszan, majdnem másfél órán át. Sokan észrevették, hogy a hosszú beszélgetés után, amikor Теleki Pál gróftól elvált a trónörökös, a fiatal gróf szemei könnyesek voltak. Este, vacsora után, mikor az urak a dohányzóba vonultak, Ferenc Ferdinánd félrehívta Teleki Tibor grófot. Hogy mit beszélgettek, a trónörökös milyen meleg szavakat talált a gyengéd kapacitására, az titokban maradt, de hogy meggyőzően tudott érvelni, a következmények megmutatták.
A cukrászlányból Teleki Pál grófné lett, megkapta a kilenc ágú korona dús járulékait is. A polgárnőből lett grófnő azonban új helyzetében teljesen elvesztette a fejét. A nagy gazdagságba és fényűzésbe került asszony, nem tudta megállítani férjét a költekezésben. Ma valamelyik párisi (sic!) brettlin (vásári kabaréban) keresi a kenyerét.”
Most lássunk egy katonai hírt, amely még a néhai trónörökössel kapcsolatos. „— Kitüntetés Ferenc Ferdinánd katonai irodája tisztjeinek. A király Ferenc Ferdinánd főherceg, lovassági tábornok, tengernagy, és az egész fegyveres erő főfelügyelője katonai irodájának felosztása alkalmából Bardolff Károly dr. vezérkari testületi kapitánynak a Lipót-rend lovagkeresztjét a díj elengedésével, Uhlir Ottokár korvettkapitánynak és Höger Pál vezérkari testületbeli őrnagynak a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, lovag Hültenbrenner Erik vezérkari testületbeli őrnagynak, Reitterer Emil 19. sz. gyalogezredbeli, Barger Gusztáv 2. sz. utász zászlóaljbeli, Judex Albin vezérkari testületbeli, és Kern Imre 94. sz. gyalogezredbeli századosoknak a katonai érdemkeresztet, Schlichtinger Ferenc darabont testőrségbeli őrnagynak pedig a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta.”
Folytassuk két ellentétes tartalmú hírrel. „A világbéke mellett. London, július. 18. (Eredeti távirat.) A lordmayor tegnap a city bankárjai és kereskedői tiszteletére bankettet adott, amelyen Lloyd George kincstári kancellár mondott felköszöntőt. Beszédében a kancellár a következőket mondotta: Egy dolog bír reánk nézve rendkívüli fontossággal, és ez a béke, és pedig úgy kifelé, mint az ország belsejében. Egy esztendő előtt a Keleten nagy háború dúlt. Nyugtalansággal és gonddal teljes idő volt ez, és alig tudjuk ma elképzelni, mennyire aggasztó volt a helyzet. Nekünk, angoloknak van okunk rá, hogy büszkék legyünk arra, hogy minden zűrzavar dacára, amely olyan katasztrófára vezethetett volna, aminő még sohasem fenyegette Európát, Anglia Sir Edward Grey (külügyminiszter) ügyes vezetésével az európai béke helyreállításában vezető szerepet játszott.
A nemzetközi horizont mindig felhős, teljesen tiszta kék ege soha sincs a külpolitikának, és ma is vannak felhők. Miután azonban a múlt évben sokkal nagyobb bajt is elkerültünk, reméljük, hogy a józan emberi ész, a türelem, a jóakarat és a tolerancia, amely a múlt évben nagyobb akadályokat és nehezebb problémákat segített megoldani, képessé fog tenni bennünket a jelen bonyodalmainak megoldására is.”
Most pedig jöjjön a másik. „Hír Conrád (sic!) visszahívásáról. Bécs, július 18. (Eredeti távirat.) A déli tőzsdén az a hír volt elterjedve, hogy (Franz) Conrád (von Hötzendorf) vezérkari főnököt hirtelen visszahívták szabadságáról. A hír nem nyert megerősítést. A Militarische Rundschau jelenti, hogy már meg vannak formulázva azok a követelések, melyeket a monarchia Szerbia elé terjeszt.
A szerajevói vizsgálat teljesen befejezést nyert, hivatalosan azért nem publikálják, mert a közzétételt nyomban a demarche (demars, diplomáciai jegyzék) fogja követni. A monarchia nem fog megelégedni szép szavakkal és ígéretekkel, hanem követelni fogja, hogy a legerélyesebben lépjen föl Szerbia a nagyszerb propaganda ellen.”
(Forrás: Wikipédia)
A következőkben a lap is közölte: a szerb sajtóiroda cáfolta a mozgósítást vagy a csapatösszevonást. Ezután meg ezek következtek: „Péter király nem tér vissza trónjára. Belgrád, július 18. (Eredeti távirat.) A szerb udvarhoz közelállók mint befejezett tényt emlegetik, hogy Péter király nem foglalja el többé Szerbia trónját, és a hatalom végleg Sándor trónörökös kezében marad. Karlsbad, július 18. (Eredeti távirat.) Péter szerb király augusztusban több heti gyógyhasználatra (sic!) ideérkezik.”
Most pedig áttérek a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 21.-i számában közöltekre. „A vezérkari főnök kedvetlensége. Bécs, július 20. (Eredeti távirat.) Egy hétfői lap jelenti, hogy a vezérkar főnöke (Franz Conrad von Hötzendorf) meglehetős kedvetlenül ment szabadságra. Nem tetszik neki diplomáciánk politikája, s ennek a nézetének nyíltan kifejezést is adott. Nyilvánvalóan nem pillanatnyi felháborodásról van szó, hanem elvi álláspontról, és könnyen meglehet, hogy ennek a körülménynek mélyreható következményei lesznek. Ezt a hírt természetesen teljes fönntartással közöljük, bár a katonai körökben uralkodó hangulat mellett nem is olyan nagyon hihetetlen…
Fölemelt békelétszám Szerbiában. Belgrád, július 20. (Eredeti távirat.) A szerb kormány siet megcáfolni a hadsereg mozgósításáról elterjedt hírt. Mozgósítás csakugyan nem történt, ellenben a tartalékosok egy részét behívták, még pedig nem nyári hadgyakorlatokra, hanem bizonytalan időre. Az ország minden részéből történtek behívások, s jelenleg egy-egy században ötven emberrel több szolgál. Napbarnított arcú, hatalmas férfiak tarkítják most a hadsereget, első pillanatra meglátszik rajtuk, hogy tartalékosok.
Nehogy azonban kitudódjék, hogy Szerbia minden eshetőséggel szemben készen áll, a tartalékosoknak megtiltották, hogy további intézkedésig elhagyják a kaszárnyákat. A fölemelt békelétszámot is szigorúan titkolják, a katonákhoz pedig utasítás ment, hogy a hadi készülődésről senki előtt nyilatkozatot ne tegyenek…
Mikor lesz a demars? Róma, július 20. (Eredeti távirat.) A Popolo Romano állítólag hiteles helyről arról értesül, hogy a monarchia demarsa e hét végén lesz Belgrádban… A szerb kormány lőszereket rendel. Belgrád, július 20. (Eredeti távirat.) Az Erhard és társa rajnai fémáru- és gépgyár rt. (sic!) a szerb kormánytól megrendelést kapott hat és félmillió frank értékű többféle ágyúlőszer szállítására. A vételárat ötszázalékos kincstári utalványokkal fogják kifizetni, amelyek egy évre szóllanak, de további hat hónapra meghosszabbíthatók…
Szerbia mosakszik, Belgrád, július 20. (Eredeti távirat.) A szerb sajtóiroda jelenti: A Leipziger Neueste Nachrichten című lapnak (Nikola) Pasics miniszterelnökkel folytatott intervjúja (sic!) sem szellemben, sem szövegben nem felel meg a tényeknek, egyes részeit pedig egészen önkényesen elferdítették. Az a frázis, hogy a kor dolgozik Szerbia érdekében, egészen rossz helyen szerepel. E kifejezés arra a gondolatra vonatkozik, hogy az igazság majd ki fog derülni.
(Forrás: Wikipédia)
Helytelenek azok a részek is, amelyek arról szóllanak, hogy a határon túl nem lehetséges ellenőrző szolgálatot fenntartani, továbbá, amelyek a monarchia területén lakó szerbek elnyomásáról szóllanak. A miniszter itt épen csak azt jelentette ki, hogy a kormánynak elég dolga van a maga ügyeivel, és nem törődhetik olyan dolgokkal, amelyek a határon túl történnek.
Ilyképpen az egész beszélgetés szelleme egészen más, mint az, amelyet a miniszterelnök szájába akarnak adni. Végül meg kell még említeni, hogy a miniszterelnök és a nevezett lap levelezője közötti beszélgetés csak fesztelen társalgás volt, és a miniszterelnök sajnálja, hogy szavait úgy értelmezték, hogy az éppenséggel nem felel meg nézeteinek.”
Ezt a részt a „Dunántúl” július 22.-i hírével fejezem be. „A sarajevói (sic!) vizsgálat. (Sarajevo, július 21.) Tegnapelőtt este négy sarajevói detektív ment a boszniai Visegrádra, mert arról értesültek, hogy ott tartózkodik néhány felfegyverzett komitácsi (macedóniai fegyveres felkelő), aki már több szerb határhelységben lázított a monarchia ellen. A monarchiaellenes agitáció fő fészke Krivosije, amely csak egy negyedórára van Montenegrótól, így tehát az izgatók teljes biztonságban vannak.
Mehmedbasics is Krivosijéből szökött át Montenegróba, és mint mondják, Montenegró segítségével tovább szökött, úgy, hogy elfogatásához már nincs is remény. (Tuzla, július 21.) Mihalik kerületi főnök és Peters sarajevói vizsgálóbíró ma itt több helyen házkutatást tartottak. Micsik kereskedő, Blagonecz borbély és Petrovics könyvkereskedőnél már megtartották a házkutatást, és utóbbinál sok forradalmat propagáló könyvet találtak. A házkutatást a mai nap folyamán folytatják.”
Szóljon hozzá!