VÉKONY JÉG
Csereszabatos pillanatok
Múló álmaink árnyékában
Vergődünk huncut puncik
Mámorában – elfelejt az idő
Sőt magát is emlékké teszi
Vékony jégre léptünk, mikor
Megszülettünk, ám valójában
Ellő életünkben egy gaz virág
Vagy szúnyogfelhő lehettünk
De mindig csak álmaink nőjét
Egy brekegő békát szerettünk
Csend egy csepp évelő virág
Illatos avagy bűzös másvilág
Ha beszakadt a jég, a bűnös
Jövendőnk soha ne feledjük
– A jég mindig kéken ég!
Szóljon hozzá!