Olykor valami csendes boldogság
fog el: ebéd utáni lustálkodásunk
gyönyörűsége már szokásunkká
lett. Szép szürke cicám mellém
bújik a finom pihe-puha meleg
takaró alá, és kezem elindul a
bundáján, ő simogatásomat
elfogadja, s percek múlva
meghallom a füleimnek oly kedves
muzsikát: dorombol, perceken át.
Végül elalszunk, én és szép szürke
cicám, takaró ölelésében, szépen,
csendben. Olyan hihetetlen, mégis
igaz: mindennapjaim legszebb percei
ezek. Elhalkul körülöttünk minden
zaj, senki sem kalapál, pihennek a
porszívózó anyukák. Kora délután
ébredünk: Cicó mosakodásba kezd,
én pedig kávéra vágyom, utamra
indulok. Így folytatódik a nap.
2026 02 15
Szóljon hozzá!