Gazdát vár egy vasaló,
part homokján hasaló,
nem lusta és nem csaló,
ott hagyta egy nyaraló.
Hintáztat a hintaló,
gyerek kedve szárnyaló,
papi nyerít mint a ló,
ma ő épp a mintaló.
Duruzsol a kandalló
nagy melegre sarkalló,
él benne egy varázsló,
ettől olyan parázsló.
Árulkodik a napló –
kisdiáknak Waterló.
Csal az emlék, mert romló –
apáé volt hasonló.
Hiába fut a rabló,
körözésről van tabló,
cella lakást nem pótló,
bekerül az elbotló.
Lakkot inna a padló,
mert porzik mint a tapló.
Festő lesz a kínáló,
fénye majd így kiváló
Szekrényben a pantalló,
állaga már hanyatló,
benne a moly bujkáló,
őt is várja turkáló.
Hol a ház egy vityilló,
ajtó-ablak kinyíló,
csak egy egérparkoló,
jöhetne egy markoló.
Sok a bornak hódoló,
meg pálinkát kóstoló,
Végén az lesz sokkoló,
sodrófa a fokoló.
Nem hidegtől piruló,
ha egy leány viruló.
Szerelemtől ámuló.
szem a legjobb áruló.
Nem kell oda hótoló,
hogy jöjjön a hódoló,
ha szerelem lángoló,
nem térít el mángorló.
Sosem fekszik hanyatt ló,
a kedvem sem hanyatló,
sok szó van, hol ott a ló
mégsem leszek szónyaló.
Ne károgjon a holló,
én zárom le, nem olló,
ha van minek szava ló,
mondja el a szavaló!
Szóljon hozzá!