Egész éjjel rohamozta a szél
ablakaimat és rázta bőszen a
redőnyöket, mintha az ördögök
ültek volna különös ünnepet.
Nem hagyott aludni a zaj, a
csattogás, ahogy a szél újra
meg újra nekirontott a magas
házak ablakainak. Csak hajnalban
csendesedett el az orkán, órámra
nézve meglepetten láttam, hogy
átforgolódtam álmatlanul a fél
éjszakát. Három óra húsz volt éppen,
mikor végre elaludtam (messze még
a hajnal, három óra húsz: Deák Bill
Gyula hangján szólalt meg lelkemben
a dal.) A szél lassan elállt, és
az égre még nem kúszott fel a Nap.
2026 04 29
Szóljon hozzá!