A sárga ajtó az!

 

Elemér befejezte végre a tanulmányt, az utolsó lapra ráírta, hogy vége. Valójában azt gondolta, hogy mindennek vége. Azután eszébe jutott, hogy gémkapocs kellene, mert ha a kottatartóra helyezi majd a lapokat, az átszúró tűző túl barbár módszer a lapokra nézve. Nem lehet rendesen lapozni. Már indulni készült a gémkapocsért, ami összefog, de könnyen szétszedhetővé teszi a helyzetet, amikor megszólalt a telefon. Füléhez emelte a kagylót, ő mindig a vezetékest szerette, és elindult vele. Kiment az ajtón, át utcákon, a végtelen kábel engedte. Egyelőre ennyi történt. Elemér ment engedelmesen. Remélte, hogy jót cselekszik, nem árt senkinek. Egyre homályosabban látott, por szálldogált, ő csak egy irodát, aktákat képzelt maga elé, nem is értette, miért van ez ilyen messze. Egy lépcsőház előtt állt meg, a kábel elfogyott.

Szépen kopogott, hát persze, hogy nem válaszolt senki sem. Elemér mindenképp be akart jutni az átlátszó ajtón, neki csak egy gémkapocsra volt szüksége. Zárva volt. Utána felfedezte a falra helyezett csengőket. Megnyomta tapintatosan mindegyiket. Egyik csörgött, másik nem, de az ajtó nem nyílt meg előtte. Az egyik csengőből egy utálatos női hang szólt ki.

– Ne zavarjon, kérem!

Elemér azonnal elszégyellte magát, nem, ő dehogy akar zavarni, még mit nem. Nem tette fel a kérdést egyelőre, miért ilyen körülményes egy gémkapocshoz hozzájutni, de izzadt, arca sápadozott, mellét szorongás fojtogatta.

– Á, maga itt? – kíváncsiskodott egy járókelő, de már olyan sűrű volt a homály, hogy Elemér nem ismerte fel, abban sem volt biztos, ő hozzá szólt-e valaki.

Egy titokzatos hang mintha azt búgta volna a fülébe, hogy itt minden csengőt egyszerre nyomjon meg, ez szokott beválni.  Megtette. Tenyerével. Hiába, nem, az ajtó zárja nem engedett. Elemér hirtelen meglátott egy fiatal hölgyet, egy korlátnak dőlt, füleit bedugaszolta, egyenletesen bólogatott az aszfaltnak.

– Kérem! Kérem, kedves, maga itt lakik? – hajlongott Elemér is.

Meg kellett várni, mire a zeneszám lejárt, a hölgy bosszúsan felnézett. Egyáltalán nem tetszett Elemérnek.

– Itt! De nem engedek be senkit sem! Hagyjon engem békén! – válaszolt dühösen.

– Én csak… én csak egy dossziét… nem… aktát… azazhogy gémkapcsot szeretnék… – esedezett Elemér.

– Nem érdekel, mit szeretne! Menjen innen!

Elemér most ütközött bele a pizzafutárba. Ő nagyon kedves volt, elvégre enni mindenkinek kell. Az ajtó kitárult, együtt léptek be.

– A sárga ajtó az! – szólt a pizzafutár készségesen, ott lesz, amit keres.

Elemér fellélegzett. A sárga ajtón tényleg szép réztábla jelezte: Gémkapocs. Elemér az örömtől reszketni kezdett, régvolt boldogság érzése járta át. Nem tartott sokáig. Először kicsit, tisztelettudóan csöngetett. Semmi. Lenyomta a kilincset, ez az ajtó is zárva volt. Elemér mellkasát már úgy szorította az a láthatatlan valami, hogy nem tudta visszatartani. Hosszan, erélyesen csöngetett, majd mutatóujját rányomta a csengőre. Nyugodtan számolt tízig. Semmi. Akkor fel és le irányban rángatni kezdte a kilincset, és dörömbölésbe fogott a sárga ajtón.

– Nyissák ki! – üvöltötte. – Nekem jogom van, állampolgári jogom van bemenni.

A szomszéd ajtó nyílt ki.

– Maga beteg? Rosszul van? – kérdezte megint egy hölgy. – Segíthetek valamiben? Mentőt szívesen hívok ki.

Elemér lerogyott a lépcsőre. Először kiborította a táskáját, majd a szétszórt holmik között talált egy üres, fehér borítékot. Ráírta, hogy ő itt járt. Igenis, megtette, amit meg kellett tennie, neki joga volt ide eljönni. Közben a lépcsőn mosolyogva lépegetett le a pizzafutár, utána egy idős nő, utóbbi cinikusan röhögött, de nem szólt semmit. Elemér bedobta a postaládába a borítékot, ekkor jött a kutya. Eszevezetten ugatott, vicsorított Elemér arcába, kétség sem férhetett hozzá, mennyire szétszedné a betolakodót. Elemér kimenekült az ajtón, meg sem állt egy parkig, rároskadt a padra. Gyorsan megállapította, hogy kezd sötétedni, a homály sűrűsödik, már alig lát valamit, és nagyon elfáradt. Rágyújtott. Ekkor határozta el, hogy másnap panasszal él a hatóságokhoz majd a legmagasabb lépcsőfokon, milyen eljárás ez, érthetetlen. Kideríti, vajon ki lakhat a sárga ajtó mögött, és hol tartják a gémkapcsokat. Ha a per hosszú lesz, nem számít.

Nem így történt. Ő kapott levelet. A rendőrségre szólították valami süket, érthetetlen váddal. Hogy ki jelentette fel?

A kutya.