Ó, Uram

Ó, Uram, engedd meg,
hogy kételkedjek.
Jól meggondoltad,
amikor az embert
a Paradicsomból
első vétke után
rögtön kikergetted?
Hisz ő nem akart
Istenné lenni,
csak szabadon
élni, gondolkodni.
Nézd, a gyermeked
ma is vétkezik,
tétován halad
és gyakran botladozik.
Tán a bizonytalanság
magvát vetetted el
Ádámba s Évába,
s most belátod,
hogy a tetted bizony
elhamarkodott volt?
Te, Uram, a Mindenható,
vajon Te is tévedhettél?
Nézz le Uram, s lásd
mint szenved tökéletlen,
oltalomra vágyó fiad,
de arra kérlek, soha ne hagyd
vágyakozni Isten létre,
hiszen Te, magad is látod
amint arra áhítozik.
De ne vedd el tőle a reményt,
mert a kilátástalanságban
a lélek megnyomorodik.

Megosztás

Tweet