Az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével nézzük a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 24.-i számának „LEGÚJABB” rovatát. „A szerb demarche (diplomáciai jegyzék) előtt. Közeledik a döntés. — Tudósítónk express és telefonjelentése. — (Belgrád, július 23.) A szerb fővárosban teljes csend uralkodik. A belgrádi lapok maguk nem tulajdonítanak nagy fontosságot a monarchia közelálló diplomáciai lépésének. A krízis még nem érte el tetőpontját. Ez csak a démarche (sic!) után várható, amelyet azt hiszik, hogy szombaton tesz meg báró Giesl (Vladimír) követ. Szerbia válaszát csak a jövő hét derekán adja át.
(Forrás: Wikipédia)
A közhangulat Belgrádban az, hogy amennyiben a monarchia olyan kívánságokkal áll elő, amelyeket teljesíteni lehet, anélkül, hogy Szerbia presztízsét feláldozná, teljes mértékben eleget tesznek azoknak. Ha azonban a monarchia oly követeléseket támasztana, amelyek Szerbia megalázását céloznák, ebből oly nemzetközi bonyodalmak származhatnának, amelyekért elsősorban a monarchia felelős.
(Ischl, július 23.) Gróf (Leopold von) Berchtold kénytelen volt még a tegnapi napot Ischlben tölteni, mert tegnapelőtti kihallgatása alkalmával olyan javaslatokat terjesztett ő felsége elé, amelyeket az uralkodónak alaposabban meg kellett vizsgálnia. Mivel tegnapelőtt a württembergi és a bajor herceg volt az uralkodónál nagy társasággal, nem volt ideje őfelségének behatóan megvizsgálni gróf Berchtold terjedelmes előterjesztését.
Ezért kellett a külügyminiszternek még tegnap is Ischlben maradnia. Báró Schiessl titkos tanácsos, a kabinetiroda főnöke tegnap reggel közölte gróf Berchtolddal, hogy a király elfogadta előterjesztését, és a külügyminiszter csak ekkor távozott Ischlből. Gróf Berchtold javaslatai nem csupán a Belgrádban átnyújtandó jegyzék szövegére vonatkoznak, hanem annak a körjegyzéknek szövegére is, amelyet a belgrádi jegyzék átadása után még ugyanaznap fognak közölni a monarchia diplomáciai képviselői az összes európai hatalmakkal.
Itteni jól értesült körökben el vannak rá készülve, hogy a Szerbiával való diplomáciai tárgyalás sokáig fog tartani, és azt is észrevették, hogy a szerb kormány az ügyet mindenáron húzni halasztani akarja. Mint mondják, az osztrák-magyar diplomáciának nincsenek eszközei, amikkel az ügy elintézését gyorsabbá tegye, de reméli, hogy augusztus közepéig döntő eredményre lehet jutni…
(Forrás: Wikipédia)
Hazarendelték Bodát (Dezsőt) és Tolnay Kornélt. (Budapest, július 23.) Valószínűleg a mostani válságos időkkel van összefüggésben, hogy Budapest főkapitányát és az államvasutak elnökét nyári szabadsága megszakításával hazarendelték. Bodát a belügyminiszter Rimíniből táviratozta haza, Tolnay szintén miniszteri rendeletre jött vissza Budapestre, s már ma jelentkezett is a kereskedelmi minisztériumban. Alighanem mindkettőjüknek a fővárosban, hivatalukban kell maradniok (sic!). A katonai kabinetirodafőnöke Ischlben. (Ischl, július 23.) Ma este ideérkezett Martere vezérőrnagy, ő felsége katonai irodájának vezetője, és hosszabb ideig fog Ischlben tartózkodni…
(Nikola) Pasics a békéért. (Belgrád, július 23.) Pasics miniszterelnök ma délelőtt fogadta az egyik bukaresti román lap munkatársát, aki előtt nyilatkozott a külpolitikai helyzetről. A miniszterelnök először is sajnálkozásának adott kifejezést a szerajevói (sic!) merénylet miatt. — Mi mindent megteszünk — mondotta, — hogy az a feszült viszony, amely a szerajevói események következtében előállott, megjavuljon, mert nem tehető az egész szerb nemzet felelőssé azért, amit egy meggondolatlan ember elkövetett, akinek talán nincs is normális szellemi állapota.
A jóakaratot és készséget azzal mutatjuk meg, hogy ezennel kijelentem, hogy mi teljes szátiszfakciót (szatiszfakció, elégtétel) fogunk nyújtani az által, hogy mindazokat a személyeket, akik a szerajevói merényletben bűnösek, és a mi területünkön vannak, azonnal vizsgálat alá helyezzük és bíróság elé állítjuk, hogy büntetésüket elnyerjék. Mindeddig azonban semmiféle lépés nem történt Ausztria és Magyarország részéről, hiszen a vizsgálat még mindig tart, és nincs befejezve. Mi az egész világgal békés viszonyban akarunk lenni.
Viszonyunk Romániával és Görögországgal szíves (sic!), hiszen azonos érdekeink vannak. Törökországgal a viszonyunk nagyon jó, olyannyira, hogy követünk a jövő héten elfoglalja állását, és Konstantinápolyba megy. Nagyon kívánatos volna, hogy viszonyunk Bulgáriával is megjavuljon, mert a gyakori határvillongás és nyugtalanság nagyon kellemetlen. Mi arra fogunk törekedni, hogy a kedélyeket megnyugtassuk, és viszonyunk elviselhető legyen Bulgáriával…
A démarche. Válasz 48 óra alatt. (Budapest, július 23. éjfél.) Ma este fél tizenegy órakor az összes budapesti lapok szerkesztőit a miniszterelnökségre hívták, ahol Tisza István gróf közölte azon jegyzék tartalmát, amelyet a monarchia nevében Giessl (Giesl) báró belgrádi követ ma este hat órakor a szerb kormánynak átadott. A démarche tartalma a következő: 1909. március 31-én Szerbia kötelező nyilatkozatot tett, hogy semminemű propagandát nem tűr meg, és minden, a monarchia ellen irányuló izgatást megakadályoz.
(Benczúr Gyula festménye)
Mégis a szerb kormány tudtával és támogatásával az izgatás tovább folyt, s annak eredménye volt a legutóbbi gyalázatos merénylet. A monarchia ezek után nem elégszik már meg ígéretekkel, hanem pontokba foglalja követeléseit, amelyek a következők: Sztankovics őrnagy azonnal való elfogatása, és rajta kívül még egy magas rangú állami tisztviselőé. Az Omladina (ifjúsági szervezet) azonnali feloszlatása. Mindazon tiszteknek a hadseregből való elbocsátása, akiknek a propagandában részük volt. A szerb kormány kötelezi magát, hogy a császári és királyi kormány közegeit a vizsgálat lefolytatásában segíti, és mindazokat kikutatja, akiknek részük volt a merényletben, s elkobozza a propaganda irományait és eszközeit.
A szerb kormány azon állami tisztviselőket, akik a merénylet után interjút adtak le, vagy nyilatkozatokat tettek, rögtön elbocsátja. Szigorúan eljár az ifjúsági egyesületek ellen. Kijelenti, hogy Szerbiának semminemű aspirációi sincsenek a monarchia ellen, és szigorú intézkedéseket tesz mindazok ellen, akik ilyen eszméket terjesztenek. A szerb kormány 48 óra alatt, vagyis szombat este hat óráig köteles a demarchera válaszolni.
A demarche rövid megokolása az, hogy a benne foglalt szigorú követelésekre azért volt szükség, mert a szerajevói vizsgálat szerint Belgrádban maga Sztankovics őrnagy adta át az összeesküvés részeseinek a fegyvereket, ő maga tanította őket célba lőni, és segített a bombákat a határon átcsempészni. A bombák a kragujeváci arzenálból kerültek ki, s a szerb vámhivatalnokok segédkeztek azoknak a határon való átcsempészésében.
A démarche szigorú tartalma és ultimátumszerű formája óriási szenzációt keltett a fővárosban, ahol a hír még az éj folyamán elterjedt. Pécsett is nagy szenzációt keltett a hír, melyet a ’Dunántúl’ a kávéházakban rendkívüli kiadásban adott hírül. Az új trónörökös kinevezése. (Bécs, július 23.) A Fremdenblatt jelentése szerint a király Károly Ferenc József trónörököst az I. számú huszárezred ezredesévé és parancsnokává nevezte ki…”
A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 24.-i száma első oldala: „Megtörtént a demarche. A monarchia jegyzéke Szerbiához. Budapesti tudósitónk éjféli telefonjelenése. Ma este a ház ülése alatt Tisza István gróf miniszterelnök elnöklésével miniszteri konferencia volt, amelyen a miniszterelnök közölte a miniszterekkel, hogy ma este hat órakor Giessl báró átnyújtotta Belgrádban a monarchia jegyzékét, egyidejűleg közölte Tisza István gróf a demarche-sal kapcsolatos intézkedéseket is. Hír szerint a miniszterelnök a képviselőház holnapi ülésén felhatalmazást fog kérni a kivételes állapotok életbeléptetésére nézve. A Budapesti Tudósító megcáfolja a fővárosban, a mozgósításról elterjedt híreket.
A monarchia jegyzéke, amelyet Giessl báró átnyújtott Belgrádban, a következőképp hangzik: Szerbia bécsi követe, a császári és királyi kormány előtt, 1909. március 31-én, kormánya rendeletére kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina annexiója Szerbia jogait nem érinti, ennél fogva aláveti magát a berlini szerződésnek, s kötelezi magát a békés állapotok megteremtésére. Ezzel a kijelentéssel szemben a június 28-iki esemény olyan szerb felforgató mozgalmakról tesz bizonyságot, melyek a monarchiához tartozó egyes területek elszakítására irányulnak.
A szerb kormány, ahelyett, hogy a mozgalmak elnyomására törekedett volna, lehetővé tette bizonyos egyesületek bűnös tevékenységét, a sajtó monarchia ellenes izgatásait, s a merénylet tetteseinek dicsőítését. A szerb kormány ezen bűnös toleranciája nem szűnt meg akkor sem, amikor június huszonnyolcadikán, az egész világ előtt bebizonyosodott annak gyászos következménye. A bűnösök vallomásából kiviláglik, hogy a gyilkosságot Szerbiában szervezték, a fegyvereket és robbanószereket szerb tisztektől kapták; a gonosztevőknek és a fegyvereknek Boszniába való eljutását a szerb határszolgálat tette lehetővé.
A vizsgálat ezen eredményei után a császári és királyi kormányra nézve lehetetlenség, hogy továbbra is béketűrés álláspontján maradjon. Ezek az események parancsoló kötelességévé teszik, hogy véget vessen a monarchia nyugalmát fenyegető összes mozgalmaknak. Ezen cél elérésére a császári és királyi kormány felhívja a szerb királyi kormányt, hogy ezen kötelezettségének alakot adva, a hivatalos lap július 26-án megjelenő számának első lapján a következő tartalmú nyilatkozatot tegye közzé: A királyi kormány élénken sajnálja, hogy szerb tisztek és hivatalnokok részt vettek a monarchia elleni propagandában.
(Forrás: Arcanum)
Helyteleníti és elutasítja magától a monarchia bármely része ellen irányuló gondolatot, és a jövőben a legnagyobb szigorral fog eljárni azok ellen, akik részesek a monarchia elleni üzelmekben. Ezen nyilatkozatot őfelsége nyílt hadiparancsban hozza egyidejűleg a szerb hadsereg tudomására. Kötelezi magát továbbá a szerb kormány arra, hogy minden, a monarchia ellen irányuló törekvést kellő szigorral megakadályoz, feloszlatja a Narodna Obranát (Nemzeti Védelem nevű titkos társaságot), elkobozza annak összes eszközeit, feloszlatja továbbá mindazon társaságokat, egyesületeket, melyek a monarchia elleni propagandákkal foglalkoznak. —
Eltávolítja azon hivatalnokokat és tiszteket, kik a monarchia elleni mozgalomnak részesei. — Elfogadja az osztrák-magyar monarchia szerveinek a szerb állam területén teljesítendő működését. Szigorú bírói vizsgálatot indít a június 28-án elkövetett merénylet részesei ellen; elfogatja Tankovics Vina őrnagyot és Cziganievics Milán állami alkalmazottakat, akik kompromittálva vannak a merényletben.”
S hogy a monarchia akkor még nem készült háborúra, a „Pécsi Napló” július 23.-i számának híre bizonyítja:
„— Készülődés a királygyakorlatokra. Szombathelyről jelentik: A kereskedelmi miniszter 137.000 koronát utalványozott ki Vas vármegye részére, hogy ebből az összegből a közutak hídjai erősíttessenek meg, támasztassanak alá (sic!), és általában minden oly intézkedést tegyenek meg, amit a nagy királygyakorlatok előkészületei meg követelnek. A munkákat az államépítészeti hivatal teljesíti.
Ugyancsak lázas munka folyik a hadkiegészítő irodákban is, ahol a behívókat gyártják. A honvédség tartalékosainak behívója augusztus 14-ére szól, és a fegyvergyakorlat 28 napig tart, míg a közös hadsereg-beli tartalékosoknak augusztus 16-án kell bevonulni 21 napi fegyvergyakorlatra.
A hadgyakorlat semmiben sem fog eltérni az eredeti tervektől. A főhadiszállás Fürstenfelden lesz, a katonai attasék pedig Szentgotthárdon fognak lakni. Csupán a hadgyakorlatok vezetőjének személyében eszközölt változást a tragikus sors, amennyiben — amint már megírtuk — a királygyakorlatokat az elhunyt Ferenc Ferdinánd trónörökös helyett Frigyes főherceg fogja vezetni.”
Szóljon hozzá!