A képen látható kötet szerzője, Carol S. Dweck pszichológus elmélete szerint a beállítódás meghatározza, hogyan gondolkodunk önmagunkról, a képességeinkről és a környezetünkről. Ez a belső attitűd alapvetően befolyásolja a sikereinket és a kudarccal való megküzdési képességeinket.
A beállítódásról írt dolgozatomat elküldtem nyelvész kollégáimnak és a nyelvészettel nem foglalkozó néhány barátomnak is. Valamennyien érdekesnek találták a téma kifejtését és a „példatörténeteimet”. Néhányan megjegyezték, hogy a fogalom bonyolultsága miatt szükséges lenne, ha más tudományágak kutatói is hozzászólnánk ehhez a kérdéskörhöz. Különösen hasznos lenne a pszicholingvisztika, a kognitív nyelvészet, a néprajz és a magatartástudomány szakembereinek részvétele az eszmecserében.
Legutóbb dr. H. K. doktornő vette fel, hogy szerinte „a magtartás, viselkedés és a beállítottság, beállítódás között nem igen van kapcsolat (amennyiben a jelentéseik fedik egymást) …, mert a viselkedést és magatartást egyéb tényezők [műveltség, karakter] jelentősebben meghatározzák, talán legkevésbé a beállítottság.” Az okfejtés érdekes, de az benne az ellentmondás, hogy nem lehet véletlen az említett fogalmak definiálásában az azonos jelentésjegyek említése. Ezek éppen a fogalmak kapcsolataira utalnak – gondolom én. Mivel lehet ezt bizonyítani? A magatartás (viselkedés) cselekvési formák együttese, jól látható-érzéklehető jegyekkel (testtartás, arcjáték, gesztus stb.); és ezekből vissza lehet következtetni a beállítódásra. A beállítódás viszont szellemi tevékenység, tudatbeli működés, ezért az elvontsága miatt közvetlenül nem érzékelhető. „A beállítottság az a mód, ahogyan bizonyos dolgokról gondolkozik vagy érez <valaki>; álláspont, meggyőződés, szemléleti mód” (ÉrtSz. I, 436). Ebben a definícióban a felsorolt jelentésjegyek mind a tudatban rögzült ismeretek, képzetek, amelyek irányítják, szervezik a beállítódásainkat, cselekvéseinket.
Meggyőződésem, hogy beállítódás és a magatartás között van kapcsolat.
Szóljon hozzá!