Tettye, „A Mecsek Kapuja” már régóta tavasztól őszig a pécsi rendezvények sokaságának adott otthont, nem csoda, hogy a városunkban élők sűrűn látogatták ezeket az összejöveteleket. Ez történt 1928 nyarán is, amikor a helyi levente szervezet tartotta itt tornaünnepélyét. Az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézem föl a múltat. Erről a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1928. július 3.-i száma „A pécsi leventék tornaünnepélye a Tettyén” címmel, „Nendtvich Andor polgármester osztotta ki az atlétikai versenyek díjait” alcímmel tudósított.
„Pécs, július 2. — A pécsi leventék vasárnapi tornaünnepélye örömteljes meglepetéssel szolgált mindazoknak, akik szeretettel viseltetnek a levente intézmény iránt, és akik a kezdet nehézségeit látva, már-már aggódtak, hogy a pécsi leventeegyesület teljesen lemarad abban a versenyben, amelyet a leventék országszerte kifejtenek nemes céljaik elérése érdekében.
Most meggyőződhetett Pécs város közönsége is arról, hogy a derék pécsi levente ifjak semmiben sem maradnak vissza más városok leventéi mögött. Az ügy iránt való lelkesedés, a kitartó munka valósággal csodákat művelt. És most, hogy a két pécsi levente nap lezajlott, büszke örömmel állapítjuk meg, hogy a leventeoktatók és a leventék minden dicséretet és elismerést megérdemelnek.
De amikor ezt megállapítjuk, sajnálattal emlékezünk meg arról a részvétlenségről, amellyel Pécs város közönsége a levente mozgalom iránt még mindig viseltetik. A tettyei tornaünnepélyen nagyon kevesen jelentek meg azok közül, akiknek pedig ott kellett volna lenni, a szülők sem mutattak nagy érdeklődést, pedig a nagyközönség erkölcsi támogatására okvetlen szüksége van a levente intézménynek. Az érdeklődés ösztönzésül szolgál azoknak, akik a levente intézményt felkarolják, akik a leventéket kiképezik, s maguknak a leventéknek is ez ad erőt a sikeres, kitartó munkához.
A levente intézményt Pécs városa tartja fenn áldozatkészséggel. Nem is kér tehát anyagi támogatást senkitől. De mert az intézmény minden igaz magyar álmának, egészséges, edzett, képzett generációnak, a boldogabb jövőnek elérését szolgálja, hazafias és erkölcsi kötelessége mindenkinek legalább erkölcsi támogatást nyújtani. Nem volna méltó Pécs városához, ha nemtörődömséggel viseltetne a derék leventék iránt, akikre minden más város büszke volna.
A pécsi leventék vasárnapi tornaünnepélye délután öt órakor kezdődött a tettyei fennsíkon. A megjelentek soraiban ott láttuk: Nendtvich Andor dr. polgármestert, Hamerli József a levente egyesület elnökét, Márovics (Márovits) Andor és Kiss József egyesületi alelnököket, Littke Jenő kormányfőtanácsos, üzletigazgatót, Simon Rudolf dr. táblai tanácselnököt, Kriegl Nándor és Brandt József ítélőtáblás bírákat, Huzerla Lajos városi tiszti főorvost, Schutták József és Sebestyén Lajos dr. városi tanácsnokokat, Katics Antal városi főjegyzőt, Jakabffy Imre ny. gazdasági főfelügyelőt, Gyimóthy Gyula, Linder Ernő, Marton Ferenc, Suvákovics György és Záray Károly dr. városi bizottsági tagokat, és Sándor Károly vállalkozót, küldöttségileg vettek részt a tornaünnepélyen a cserkészek és a sasok is.
A levente csapatok délután 4 órakor indultak el a vásártérről a tűzoltó zenekar kísérete mellett, és pár perccel öt óra előtt értek a Tettyére, ahol lelkes éljenzéssel fogadták őket. Különös nagy tetszést keltettek a kerékpárosok, akik kerékpárjaikat nemzeti színű és a város színeiből álló virágokkal és selyempapírral díszítették fel. A fényesen sikerült felvonulás után felharsant a Himnusz, majd elkezdődött a szabadgyakorlat, amelyben 520 levente vett részt. Szemgyönyörködtető volt a nagyszerű összetanultság és a szabadgyakorlat minden egyes száma.
A közönség gyönyörködve nézte, és percekig éljenzett és tapsolt, amikor a gyakorlatokat vezető Somssich Sándor főoktató jelezte, hogy a szabadgyakorlatoknak vége. Ezután a levente énekkar adott elő több énekszámot nagy precizitással, a közönség tetszése mellett. Nagy érdeklődést váltott ki a szertorna, amelynek során a leventék nyújtón, korláton, lovon és bakon valóban meglepő ügyességet tanúsítottak.
Igen szépen sikerültek, és nagy tetszést arattak a bemutatott gálák is. Nagy érdeklődéssel szemlélte végig a közönség a leventék mentőcsapatának gyakorlatait, amelyeknek során az első segélynyújtást mutatták be. Kimagasló része volt gazdag műsornak az a gyönyörű magyar tánc, amelyet 24 pár lejtett a tűzoltó zenekar hangjaira. A táncot a népszerű Kovács József tánctanár tanította be. A tűzoltó csapat Makucz Jenő dr. önkéntes tűzoltó parancsnok és Poszek Flórián gyakornok vezetése mellett mutatott be több érdekes gyakorlatot.
A program utolsó pontja a Péter Pál ünnepén tartott atlétikai verseny díjkiosztása volt. Nendtvich Andor dr. polgármester lelkes hangú beszédet intézett a leventékhez, örömét fejezte ki, hogy a levente ifjak átérezték azokat a nagyszerű feladatokat, amelyekért a levente intézmény alakult. Mindenki meggyőződhetett, hogy az ifjak szorgalmasan dolgoztak, amit bizonyít az a nagy ügyesség és siker, amelyet elértek.
Amikor köszönetet mond a levente egyesület vezetőségének, az oktatóknak és az ifjaknak, a város közönségének a szeretetébe ajánlja a levente intézményt. A polgármester beszéde nyomán viharos taps és éljenzés zúgott fel, amelynek csillapultával a polgármester kiosztotta a nyerteseknek a díjakat…”
Ha egy városban nem egy, hanem legalább kettő mértékadó újság jelenik meg – amint az ekkor városunkban megvolt –, akkor érdemes a másikat is idézni ugyanerről az eseményről jó szívvel, ugyanis ez esetben kiegészítik egymást.
Így történt ez a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) hasábjain ezúttal is, ráadásul ott ez a hír nem másra, mint az első oldalra került szintén július 3.-án, mégpedig a titokzatos „g.” aláírással. A cím itt ez volt: „A magyar jövendő félezer ígérete tett tanúságot vasárnap a levente intézmény sokoldalú, hasznos voltáról,” az alcím pedig ez: „A pécsi levente ifjak ünnepélye a Tettyén.”
„Pécs, július 2. Szokatlanul szép, lelket üdítő látvány színhelye volt vasárnap délután a Tettye. Az ódon romok, melyek tövében már annyi esemény játszódott le, ez alkalommal félezer pécsi ifjú mutatványainak szolgáltak festői háttérül. A kormos, vedlett falak a maga vetette árnyékuk sötétjében, mint régi dicsőségünk omladékos maradványai kísértettek. Bús színekben elevenedett magyar múlt. De előtte a nap fürösztötte gyepen 520 pécsi fiú, magyar levente sorakozott, az egészség, erő, fegyelem, ügyesség, akarat élő acélfala.
Rugalmas lábuk alatt ígéret visszhangjaként dobban fel az öreg föld. Megértettük. Ez a jövendő szava. És mindaz, amit láttunk és megcsodáltunk, egy-egy erőfeszítés a magyar jövendőért. A kép, mely vasárnap délután szemeink elé bontakozott, mintha csak szimbolizálta volna életsorsunkat. Már nem vagyunk a romok alatt. Eléje kerültünk. Az az akarat, mely idáig vezetett, tovább is visz.
Félezer pécsi ifjú erős, öntudatos magyar levente minden mozdulása erről bizonykodott. Előre hát! A megkezdett után. Ennek az útnak távolságokat jelző mérföldkövei csak a Kárpátok sziklaormai lehetnek. Vasárnap délután 5 órai kezdettel folyt le a pécsi leventék nagyszabású tornaünnepélye. Jóval az ünnepség előtt a közönség sűrű rajai özönlötték el a fennsíkot.
Sajnos, ezek sorában csupán a jó köznépet láttuk. Ezek eljöttek fiaik mutatványaiban gyönyörködni. A város társadalmának előkelőbb rétegei a látszat szerint érzéketlenek a levente intézmény iránt. Legalább is erről beszélt távolmaradásuk.
Az ünnepség a csapatok felvonulásával vette kezdetét. Elsőnek a levente egyesület kerékpáros osztaga jött, a város és nemzeti színeinkben pompázó gépeiken szemet kápráztató látványt nyújtva.
Majd a tűzoltók zenekarának tüzes indulójára zárt sorokban vonult fel oktatóival az élén 520 levente, tisztelegve az intézmény hatósági képviselőinek, kiknek soraiban Nendtvich Andor dr. királyi tanácsos, polgármester, Hamerli József levente egyesületi elnök, Purth Lajos testnevelési felügyelő, Schmidt Lajos dr. testnevelési előadó foglaltak helyet, Oberhammer Antal országos képviselő, Winkler János dr. egyetemi tanár, Littke Jenő kormányfőtanácsos, üzletvezető és Siptár Lajos takarékpénztári igazgató társaságában.
A felvonulás után Somssich Sándor főoktató a polgármesternek megtette jelentését, majd a Himnusz dallamának elhalta után szabadgyakorlatokkal kezdetüket vették a mutatványok. A szabadgyakorlatokat Somssich Sándor főoktató vezényelte, s az 520 ifjú oly szabatosan végezte, mint a térséget betöltően óriásivá növekedett egyetlen ember.
A nagy tetszéssel fogadott szabadgyakorlatok után vitéz Csokonay Sándor testnevelő tanár irányítása mellett nyújtón, korláton, lovon és bakon végzett mutatványok egész sora következett az ifjúság erejének és ügyességének kimutatására számos lehetőséget nyújtva, amit legtöbbje alaposan ki is használt, valóságos cirkuszi akrobata produkciókkal provokálva, és fokozva az amúgy is bőséges tapsot.
A szertorna szép és precíz gyakorlatait néhány, nagyon sikerült gála zárta be. Most az énekkar tagjai vonultak a porondra, hogy jeligéjük elhangzása után két teljes értékűvé kidolgozott irredenta dalnak négy szólamon történt előadásával igazolják a művészi énekhez való hozzáértésüket. Az énekkar várakozáson felüli pompás teljesítményéért Märcz János karnagyot illeti az elismerés.
A levente ifjúság mentőkülönítményének az első segélynyújtás terén elért dicsérendő előhaladásáról beszámoló gyakorlatai után — melyek szenvedő alanyaiként kis cserkészek szerepeltek, — következett a műsoron kívüli meglepetés. Egy magyar lakodalmi jelenetet játszott le, mintegy negyven levente ifjú és leány, utóbbiak mind ízléses, díszes, színes magyar viseletben. A humorban nem szűkölködő, jóízű előadást számos ügyesen lejtett, roppal járt (sic!) magyar tánccal fűszerezték.
A stílusosan nemzeti jellegű táncok — melyekhez a zenét a tűzoltók zenekara szolgáltatta, — Kovács József tánctanár áldozatos buzgóságát dicsérték. E kedves, eleven kép után a mecsekszabolcsi leventék zászlós gyakorlatai hoztak újabb látnivalót a szintérre, egyben szép sikert oktatójuknak, Németh Vincének. A mutatványok utolsó számaként tűzoltási gyakorlatok szerepeltek.
A leventék tűzoltó különítménye — mintegy 60 ifjú — két fecskendő készenlétbe helyezésén, majd leszerelésén tett tanúságot arról a sokoldalú felkészültségről, melyet a leventeintézmény a jövő generációnak nyújt. Az érdekes gyakorlatokat a romok, mint égő objektum megrohanása rekesztette be, a benzinmotoros fecskendő közreműködésével, mely az ifjak ügyes kezelése alatt bőven szolgáltatta a lángokban képzelt falak eloltásához hűsítő vízsugarait.
A nagy tetszést, sok elismerést és dicséretet kiváltott műsor után Nendtvich Andor dr. polgármester lelkes beszéd kapcsán osztotta ki azokat a díjakat és érmeket, melyekkel a vezetőség az egész vonalon nagyon nívósat produkáló csapatok kiválóbbjait óhajtotta jutalmazni. A pécsi leventék minden részletében a legfényesebben sikerült ünnepélyét a Hiszekegy hangjai rekesztették be, mely után az ifjúság elismerést nyert teljesítménye feletti boldog örömmel vonult el.
A Pécsett mégis a korát élő leventeintézmény fejlődésében sokat köszönhet agilis elnökének, Hamerli Józsefnek, aki az ünnepség rendezésében is tevékeny részt vett. A csapatok példás fegyelme, precíz gyakorlatai az oktatók és azok élén álló Somssich Sándor főoktatón kívül Purth Lajos testnevelési felügyelő és Schmidt Lajos dr. testnevelési előadónak az intézmény iránti szeretetből fakadó áldozatos tevékenységét dicsérik.
Az ünnepség maga nagyon alkalmas volt arra, hogy az intézmény életre előkészítő, sokoldalú munkásságába bepillantást engedve, azt a nagyközönség előtt népszerűségben növelje.”
Szóljon hozzá!