Nyergestető, Nyergestető,
zuhog, szakad ránk az eső,
úgy ömlik, most úgy örvénylik,
abba sem hagyná estélig.
S mint megállunk fent a tetőn,
szemünk kopjafa temetőn
megpihen. Itt senki sem
áll most őrt, csak az Isten.
Tán még most is ő siratja
azokat, kik hősi harcba’
elestek. Halált szenvedtek.
Fába faragott szent lelkek.
Szóljon hozzá!