Györffy György, Harcos Veronika, Kiss Lajos, Klemm Antal, Ördög Ferenc, Papp János, Reuter Camillo és Timár György emlékére
(Forrás: Baranya Monográfia Sorozat)
A baranyai helynévkutatás 200 éves történetének bizonyára mérföldköve és felülmúlhatatlan műve a Baranya megye földrajzi nevei [BMFN] című monográfia. E névgyűjtemény a jelenkori névtudomány állapotára utal elsősorban, de mutatja egyúttal elődeink áldozatos munkájának eredményeit is. 1982 után úgy véltük, hogy ezután is támaszkodnunk kell a baranyai helynévkutatás hagyományaira, de szükség van a kutatási tematikák és a feldolgozási módszerek megújítására. Ebben a tanulmányban arra vállalkoztam, hogy bemutassam az elmúlt négy évtizedben készült baranyai kiadványaink újszerű kísérleteit.
Mivel máig minta és forrás számunkra a BMFN, röviden ismertetem e munka fontosabb adatait. Az alább felsorolt számszerű adatokból is lehet sejteni. hogy a BMFN valóban grandiózus munka.
Az I. kötet terjedelme 1379 oldal, a második köteté 1055 oldal (együtt a két kötet: 2434 oldal). Az I. kötetbe kerültek a sásdi járás, a pécsi járás és szigetvári járás nevei, valamint Pécs város helynevei. A II. kötetben találjuk meg a mohácsi járás, Mohács város és a siklósi járás helyneveit.
Az I. kötet neveit 131 személy gyűjtötte. Elsősorban főiskolai hallgatók, pedagógusok és tanácsi dolgozók, népművelők. – A II. kötet neveinek gyűjtését 87 gyűjtő végezte.
A két kötetben összesen mintegy 40 ezer locusnak van neve. A pécsi locusok száma 3617. Mohácson 1316 locus kapott nevet; Komlón 543, Szigetváron 745 locushoz tartoznak helynevek. A nagyobb határú településeken átlagosan 3–400 a locusok száma. A kisebb határú falvakban átlagosan 150–200 ez a szám. Az egyes locusokhoz általában 5–6 helynév tartozik (sok esetben még ennél is több); így – feltételezésem szerint – a BMFN két kötetében nagyjából 300 ezer vagy ennél is több helynévi adat található. Növelte a nevek számát az, hogy ha a nemzetiségi lakosságú helységekben a magyar nevek mellett német, szerb, horvát, bosnyák, cincár (görög) és zsidó nevek is vannak. [Összehasonlításul: az Akadémiai Nagyszótárunkba nagyjából egy millió szó került!] – A II. kötet végére kis összeállítás került a földrajzi nevek köznévi elemeinek értelmezéséről (951–958) és a baranyai helységek korábbi neveiről, illetve a régi és mai név összefüggéseiről (1271–1275).
A BMFN neveinek gyűjtési módszeréről és közzététel elveiről szóló tájékoztatás az I. kötetben található a 7–14. oldalon. Az adattár használatát részletes Útmutató segíti (16–22). A helynevek előtt álló szám a név térképi helyére utal.
Mivel a névadatok tengerében nehéz megtalálni az éppen keresett névalakokat; a Névmutató-val már könnyebb a gyors tájékozódás. Ez a II. kötetben található a 959–1270. oldalon.
A BMFN ünnepi bemutatójára 1988. május 20-án került sor Pécsett a Művészetek Házában. Itt jeles tudósok méltatták a helynévi gyűjtemény névtani, helytörténeti, néprajzi, szlavisztikai, germanisztikai értékeit (BarMűv. 1989/39). A kiadvánnyal kapcsolatos recenziók adatait is itt találják meg olvasóim a 84. oldalon.
A BMNF ma már az interneten is elérhető: Magyar Digitális Helynévtár https: /mdh. unideb. hu – Az adattár 258 304 adatot tartalmaz.
A BMFN közzétételekor mi még csak kéziratos formában ismerhettük meg Pesty Frigyes baranyai helynévtárának nagy értékű adatait. Adattárunkban a P. rövidítések utalnak Pesty adataira! Nagy értéknek tekintjük, hogy Csibi Norbert, Gőzsy Zoltán és Máté Gábor munkájával 2019-ben takaros kivitelben jelent meg Pesty Frigyes gyűjteményéből a Baranya vármegye helynévtára 1864–1865 című kiadvány. A Pesty-adatok sok tekintetben kuriózumoknak számítanak, ugyanis olyan szóbeli hagyományokon alapulnak, amelyeknek nincs írásos emléke. A megjelent könyvről Pesti János írt ismertetőt (Honismeret, 2021/1 122–124 és Pesti J. 2024. 367–368).
A BMFN „utóéletéről”, hasznáról annyit tudunk, hogy helytörténet-kutatók néprajzosok, a névtan, a régészet, a szlavisztika kutatói sok fontos tanulmányban idézték az utóbbi években a BMFN-ben közölt adatokat. Barics Ernő nemzetközi kongresszusokon ismertette a kötet szlavisztikai vonatkozásait. Penavin Olga úgy vélte, hogy a BMFN a szlavisztika „valóságos kincses bányája”. – Andrásfalvy Bertalan a BMFN néprajzi értékeire, Kiss Z. Géza a gyűjtemény helytörténeti vonatkozásaira hívta fel a kutatók figyelmét (BarMűv. 189/3). – Mollay Károly és Gestner Károly szerint a germanisztikai kutatások számára is fontos a német helynevek sok tanulsága. Szabó József a nyelvőrbeli tanulmányaiban a magyar és a nemzetiségi helynevek bevonásával világította meg több földrajzi köznév eredetét, elterjedtségét. Adatokat talált arra is, hogy hol lehet keresnünk IV. Béla menekülési útvonalát a muhi csatát követő események és a helynevek ismeretében. A város- és egyháztörténeti tanulmányok szerzői (Timár György, Horváth Csilla, Gál Éva, Márfi Attila, Fedeles Tamás) fontos forrásnak tekintették a BMFN helyneveit (Márfi A. 2010). Máté Gábor a tájnevekről írt dolgozatában ugyancsak támaszkodott a helynevek tanulságaira (Hoppál M. 2008. 170–191). Sétáló Ferenc a Megyeri-ketvárosról írt dolgozatában a városszerkezet alakulásának ismertetésében figyelembe vette az utcanevek tanulságait (Sétáló F. 2019.127–139). – Példát adott Erdősi Ferenc arra, hogy az utcanevek keletkezésének, változásainak ismertetésével is lehet érzékeltetni egy-egy városrész fejlődését a korai kapitalizmus korára vonatkozóan (Erdősi F.1968). – A BMFN (a megyei helynévgyűjteményekkel együtt) lehetőé teszi, hogy adatai alapján fontos nyelvföldrajzi tanulmányok készüljenek például a földrajzi köznevek elterjedtségéről (területi jelentéseiről) és morfológia sajátosságairól (Pesti J. 1987).
Sebestyén Árpád a BMFN-ről írt recenziójában említette, hogy a könyv meglehetősen tömör magyarázatai és „száraz” adatai alapján jó lenne olvasmányos formában közzétenni az eddigi kutatások eredményeit. Szót fogadtam a neves tudósnak. Örömmel vállaltam 1990 táján, hogy tanácsaimmal segítem Pécsett az esedékes utcanév-változtatás lebonyolítását. Részletes tanulmányt írtam az utcanév megváltoztatásának helytörténeti és névtani tudnivalóiról. Talán kicsit büszke lehetek arra, hogy javaslataim nagy részét az utcanévadó hatóság elfogadta, és nagyobb hibák nélkül ment végbe városunkban az „elavult nevek” leváltása (Erről bővebben: Pesti J. 2013. 71–77). Tanácsaimat még napjainkban is kérik az Önkormányzat Városfejlesztési Főosztályán. – Sokszor tapasztalhattam, hogy az ún. „tüke pécsiek” sem ismerik már a hagyományos városrésznevek eredetét. Nem tudják, mi lehetett a Zidina, Tettye, Balokány, Bálics, Szkókó stb. nevek motivációja a névadás idején. Megkíséreltem a majdnem lehetetlent: 2004-ben kis füzet formátumú tanulmányt írtam a városrésznevek eredetéről (Pesti J. 2004). A Pécsi Szemlében megjelent dolgozatomnak meglepően nagy sikere volt. – Barátaim, tisztelőim arra biztattak, hogy a város utcaneveinek történetét is írjam meg. Több évi gyűjtés és két évig tartó írás után megszületett a Pécs utcanevei 1554–2004 című munkám. Ebben a könyvemben csaknem félezer év utcaneveinek történetét foglaltam össze úgy, hogy a mai hivatalos nevek mellett felsoroltam a nevek egykori, történeti előzményeit is. Nagy szerencsémre gazdag és hiteles forrásokra tudtam támaszkodni. Az utcanevek történeti vonatkozásain kívül vizsgáltam a nevek névtani, nyelvesztétikai sajátosságait. Praktikusságra törekedve röviden utaltam a névhasználat nyelvhelyességi tudnivalóira. Az új utcanevek listája mellett a megváltozott utcanevekről is tájékoztat a könyv. Munkámról 2015-ben Vácziné Takács Edit írt elismerő recenziót (Névt. Ért. 2015. 233–238).
Szóljon hozzá!