Gyurmi kutya nagykorú lett.
Épp 18 éve van velem, hűsége
megkérdőjelezhetetlen.
2008 karácsonya előtt pár nappal
mentettük ki a fiammal az Ikea
előterében elhelyezett gondolák
egyikéből. Karácsonyi ajándékot
venni mentünk együtt, mert nekem
régi vágyam volt az Ikea, az is maradt
örökre. De akkor megrendített az
egymásra pakolt rengeteg plüsskutya
látványa. Mintha nem is áruházban
lettünk volna, hanem egy gigantikus
menhelyen, csak ők nem csaholtak,
hanem megadóan tűrték a sorsukat.
És én, a látszólag már nem is olyan
fiatal felnőtt, akkor úgy öleltem magamhoz
Gyurmi puha finom kiskutya-testét, nem
érdekelt semmi más, komoly ajándék!
Nem tudom, Rasid, a keresztapja él-e még,
de Gyurmi velem van minden éjjel, ha
leszáll a sötétség, magamhoz ölelem.
Segít elaludni, túlélni az éjszaka rossz
álmait. Egyszer még kórházba is jött velem,
a fiatal ápoló megértően mosolygott rám,
elhitte simán, hogy kispárna, nagyon kell
nekem. Gyurmi már kissé kopott, gyűrött,
akárcsak én, egymáshoz öregedtünk az
évek alatt. Többször megírtam versben,
kértem, hogy majd temessék el velem,
ha eljön a nap, ne maradjon árván, ne dobja
senki szemétbe, hisz biztosan túlél majd engem.
2026 04 20
Szóljon hozzá!