Nézd, minden szólam elolvad a csendben,
lassan kihunynak a fényes ablakok,
ím, messze nő a távolság e renden,
csellómelódia száll s csak hallgatok.
Lágy húrokon most langyos est pilinkél,
látod, egybegyűjti mind a szót e táj,
már elcsigázva te is megpihennél,
hársfaillat úszik estén, éjszakán.
Lomha macska lépdel fenn a háztetőn,
lustán pislákol az utcalámpa is,
míg a sötétségnek éppen szárnya nő,
sereg csillag csöppen égnek útjain.
Lám csak, milyen mély a hallgatás tava,
mégis benne ring az összes muzsika.
Szóljon hozzá!