Az 1927-es év nagyon mozgalmas lett a magyar revíziós-mozgalom szempontjából. Magától értetődő volt, hogy június 4.-én – amely akkor szombatra esett – városunkban is megtartották a Trianon-gyásznapot, ezt idézem föl most a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) napilap június 5.-i tudósítása alapján.
„A(z 1919. szeptember 7.-én megalakult) Magyar Nemzeti Szövetség gyászünnepélye a színházban” címet adták a cikknek – előző napi dátummal.
„Pécs, június 4. — Szívettépő gyászra zúgnak a harangok a nagy ravatal mellett, hetedik éve halott már a régi Nagy-Magyarország. Már hetedik esztendeje kísért Trianon szelleme a magyar éjszakánkon, és hetedik éve lobog lelkünkben sorsunknak gyásza: Trianon átkos neve.
Ez óta hirdeti a béke álarcába rejtőzött emberi gonoszság, hogy volt egyszer büszke, hatalmas Nagy-Magyarország, de erről a mai sárbatiprott (sic!) nemzedéknek még álmodnia sem szabad soha …
Amidőn ökölbe szorul bilincsekbe kovácsolt kezünk, beesett szemünk gödréből kicsordul az elfojtott áruló könny, ajkunkon pedig a rab oroszlán hangján hördül fel a szó: meddig? Meddig fogja még rabságban tartani megkínzott életünket a győzteseknek nap-nap után ingadozó kénye-kedve?
Meddig kell még robotolnunk nyomorult sorsunk Kálváriáján, hogy véres verejtékkel váltsuk meg rabéletünk jogát? Meddig és hányszor kell még összeroskadnunk az igazságtalan jóvátételek nyomasztó terhe alatt, míg a győztesek egyszer nyíltan is ki merik mondani, hogy halál Magyarországra.
És lenne inkább halál, büszke és szép halál, mint ez az ellenségnek kénye-kedvének való kiszolgáltatás, amely alattomos, lassú, fojtó hurokkal akarja megbénítani ezeréves nemzetünk ősi életerejét. Kérdezzük tehát az utolsó szó jogán, hogy meddig nincs megállás, de kérdezzük meg először magunkat, hát nem lesz itt élet többé ezen az istenadta földön!?
Álljunk meg tehát június 4-ike emlékére a nemzet ravatala előtt, és hívjuk tetemre a sivár magyar jelent!… És akkor válaszok helyett szörnyű kérdések fognak felelni a pusztulás szavára! S megszólal a nemzet trianoni szelleme a ravatal felett.
Meddig fogunk még egymás ellen gyűlölködni, amikor népünk felett ott settenkedik a rettenetes jóslat. A magyar faj betöltötte hivatását, megvédte a kereszténységet a félhold hatalma ellen, sorsa ezután csak pusztulás lehet. Mikor ébredünk komolyan arra a gondolatra, hogy a népek tengerének e parányi kis szigetén csak vállvetett erővel tudjuk felfogni az árt (sic!)? Mikor eszmélünk arra, hogy a legnagyobb történelmi hazugság a turáni átok, amelyet csak népünk ellenségei találtak ki?
S ha most rájövünk ezeknek a gondolatoknak komoly szózatára, akkor lesz még megállás az utolsó órában. Ha félrelökjük az útból azokat a válaszfalakat, amelyek eddig magyar és magyar közt állottak, akkor van még remény.
Végül, ha lelkünknek szent meggyőződése lesz, hogy a nagy történelmi tragédiák után mindig az öntudatra ébredt egységes magyarság állott a pusztulás útjába, akkor a bilincsekben is esküre emelhetjük kezünk, hogy lesz még Nagy-Magyarország.
Ezzel kapcsolatban a Nemzeti Szövetség Pécsi Köre felhívással fordul Pécs város valamennyi hivatalához és társadalmi egyesületéhez, hogy a megemlékezésnek ezen a szomorú ünnepén minél nagyobb küldöttséggel vegyenek részt. A gyászünnepélynek részletes műsorát már ismertettük. Belépődíj nincs.
A felmerült kiadásokra való tekintettel az 50 filléres műsornak a megváltása személyenként kötelező, de csak a földszinten (az állóhely kivételével), a páholyokban és az első emeleti erkélyen. A földszinti páholysorok a hatóságok képviselőinek vannak fenntartva. Kéri a szövetség az ünnepélyen résztvevő hazafias közönséget a pontos megjelenésre, mert 11 órakor a kapukat lezárják, és senkit sem bocsájtanak már be.
Mindazokat pedig, akik részt akarnak venni a Szövetség nemzetmentő munkájában, szeretettel várja és fogadja a pécsi kör osztályra és felekezetre való tekintet nélkül. Tagokul lehet jelentkezni a Dunántúli Bankban mindennap a hivatalos órák alatt a kör pénztárosánál és a Nemzeti Casinóban, minden szerdán 6—7 óra közt.
Felülfizetéseket propaganda alapja javára a színházban felállított pénztáraknál köszönettel fogad, és hírlapilag (sic!) nyugtáz a Szövetség.
A rendezőség kéri Pécs város közintézményeinek vezetőségét és a háztulajdonosokat, hogy a hétfői délelőtti ünnepély tartamára a mélységes gyász kifejezéséül az épületekre szíveskedjenek kitűzni a gyászlobogót. Akik részt vesznek a gyászünnepélyen lehetőleg sötét ruhában, vagy gyászkarszalaggal jelenjenek meg.”
(László Fülöp festménye)
A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) június 22.-i számában „A trianoni békeszerződés revíziója felé” cím alatt közölte azt a cikkét, amelyben tudósított arról, hogy lord Rothermere, azaz Sidney Harold Harmsworth (1868-1940), Rothermere első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus, az Associated Newspapers Limited tulajdonosa, a „Daily Mail” alapítója történelmi írást tett közzé az általa alapított lapban „Magyarország helye a nap alatt” címmel – előző napi dátummal.
„Bécs, június 21. (MTI.) A Neue Freie Presse közli lord Rothermere cikkét a trianoni békeszerződés revíziójáról. A cikket a következő megjegyzéssel vezeti be: Rendkívül jellemző, hogy egy olyan ember, mint lord Rothermere, aki Anglia leghatalmasabb újságmogulja, ilyen eréllyel száll síkra a békeszerződés revíziója érdekében.
Természetesen mindenkinek, aki a gyakorlati politikát tartja szem előtt, tisztában kel lennie azzal, hogy csak kevés remény nyílik arra, hogy a békeszerződést aláíró államok már most hajlandók lennének nagyobb mértékű határkiigazításokba belemenni.
Valamennyi államnak arra kellene gondolni, hogy a népek gyűlöletének okait mindenünnen kiküszöböljék, és mindenütt olyan rendet állítsanak helyre, amely biztosítja a békét. De várjon, megvan-e már maga az akarat erre az igazságos eljárásra? Sajnos mi sem igen tartjuk ezt valószínűnek.
London, június 21. A Daily Mail a lap közepén közli lord Rothermere cikkét, amelyben a trianoni békeszerződés revíziója mellett foglalt állást. A lap a cikkhez térképet mellékel, amely feltünteti azokat a javasolt határváltoztatásokat, amelyek kétmillió magyarnak fajtestvéreihez való visszatérését tenné lehetővé. (MTI.)”
Emellett javasolta a trianoni határ-menti magyarlakta területek visszacsatolását, sőt térképet is tett közzé erről.
A cikk megjelenése után, a nemzetközi visszhang mellett természetesen vármegyénkben, városunkban szintén megindult az a támogató társadalmi mozgalom, amelynek egyik állomásaként jelent meg a „Dunántúl” 1927. július 2.-i számában a „Pécs lakossága is üdvözli lord Rothermere-t” címmel, „Mindenki írja alá az íveket” alcímmel megjelent fölhívás – szintén előző napi dátummal.
„Pécs, július 1. A Magyar Nemzeti Szövetség, mint ismeretes elhatározta, hogy sok millió aláírással elküldi tiszteletteljes és hálás üdvözletét lord Rothermere – hez, aki a Daily Mailben az egész világ figyelmét felkeltő cikket írt a kegyetlen trianoni szerződés revíziója érdekében.
Az aláírások gyűjtését már megkezdték. A Magyar Nemzeti Szövetség most pécsi fiókjához is elküldte az aláírási íveket, és egyben megbízta a fiókot, hogy Pécs városa és Baranya vármegye területén összegyűjtse az aláírásokat.
Egyelőre csak 30 iv érkezett, és ezért azokat csak a pécsi aláírások gyűjtésére használják fel. A vármegye részére a napokban érkeznek meg az ívek. A nagy alakú pergamen ív felső részén ez áll: — Lord Rothermere-t tisztelettel és hálával köszöntik.
Alatta következnek majd az aláírások, mégpedig tintával, olvashatóan. Csak a nevet és a foglalkozást kell az ívre írni. Az ív hátsó lapja üresen marad.
A Magyar Nemzeti Szövetség pécsi fiókja úgy határozott, hogy a Nemzeti Kaszinó igazgatói szobájában, a Dunántúli bankban (sic!), a Dunántúl és a Pécsi Napló szerkesztőségében úgy helyezi el az íveket, hogy azokat férfi vagy nő, a nap bármely szakában, illetve a hivatalos órák alatt is aláírhatja társadalmi, vagy felekezeti különbségre való tekintet nélkül.
Ezen kívül ívek lesznek elhelyezve valamennyi állami, városi és megyei hivatalban, a keresztényszocialistáknál, a körökben stb. Magyar testvéri szeretettel hívja fel a pécsi fiók Pécs lakosságát, ne hiányozzék senki az aláírásokból, írja alá mindenki az íveket, hadd lássa a nemes lord, hogy a magyar nép a szívébe zárja azokat, akik szót emelnek örök igazságai mellett. Az íveket már holnap, szombattól kezdődőleg alá lehet írni, és 8 nap múlva azokat vissza kell küldeni a központba.”
Szóljon hozzá!