Sorsbank

 

Nem kérted ugyan, de kaptál egy sorszámot,
az örök idő mindig mindent átszitál,
valahol lettél, sírtál, éltél, most bánod,
mert érzed,hogy belül valami már cibál,
akár Isten lehelete a pőre fát
valaki mérheti a kimért egészet
ha telén a gyökér kevésbé őre már
nem végzet ez, csupán esendő enyészet.

Visszatekintve: titkos minden trezor,
remény csupán, mi néha elképeszt,
naivan hittük, ez lesz, mi gondot megold,
de másként alakul benne az elképzelt.
Nem szakadt ránk a kívánt szerencsénk,
nélküle is lettek apró boldogságok,
éhezve csipegettük és szemenként,
nem illúziókban úszva, mint mások.

Jöttek évek, lám múltak is sietve,
nem tettem zálogba soha a hitet,
semmi nem lett csalóka fénnyel fizetve,
megfizettem, ami adót a sorsbank kivet.
Nem tudom, hogyan zárul az egyenleg,
ha egyszer lejár a megszabott dátum,
az idő kakukkjai ritkán felelnek,
Holnapban Csönd fészkel, nincs ultimátum.

 

2026.07.05.