Horger Antal a Szegedi Tudományegyetem egykori tanszékvezető professzora azok közé a tudósok közé tartozik, akikre a jelenkori kutatók már csak ritkán hivatkoznak. Pedig munkásságának értékeit nem lehet kétségbe vonni; még akkor sem, ha tudjuk, hogy József Attilát eltanácsolta az egyetemről. [Erre a sajnálatos vitára utal az ifjú költő Születésnapomra című verse.] A szellemi párbaj hatására 1945 után a tudós nevét nem volt ajánlatos említeni a tudományos publikációkban. Az iskolai oktatásban Horger nevéhez – talán napjainkig – csak elmarasztaló véleményt fogalmaznak meg a tankönyvek és a tanárok.
A méltatlanul mellőzött, majdnem elfeledett tudósunk életművének igazságos méltatására végre sort kellene kerítenünk. Ennek az lehetne az apropója, hogy 2022-ben ünnepelhettük volna a jeles tudós születésének 150. évfordulóját; és ez év őszén lesz halálának 80. évfordulója.
Horger Antal 1872-ben született Lugos városában, Krassó-Szörény vármegyében, német származású családban. Alapfokú, majd felsőfokú tanulmányai után a Brassói Főreáliskola helyettes tanára volt, majd a budapesti állami felsőbb leányiskolába helyezték át. A budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte egyetemi tanulmányait, ahol irodalmat és esztétikát hallgatott. 1914-ben szerezte meg egyetemi magántanári képesítését magyar hangtanból és szótanból. Ismét Brassóba kerülve székely diákjainak nyelve arra indította, hogy öt éven át járta a székely falvakat szó- és szöveggyűjtés céljával. 1905-ben jelent meg A keleti székelység nyelvjárási térképe című munkája, amely első kísérlet volt a nyelvi jelenségek nyelvföldrajzi jellemzőinek illusztrálására. Nyelvi és néprajzi szempontból egyaránt fontos kiadvány volt az 1908-ban kiadott műve, a Hétfalusi csángó népmesék című gyűjtemény. – 1909-ben védte meg bölcsészdoktori értekezését. 1910-ben újra Pesten kapott állást. 1911-ben közölte a Magyar Nyelvőr a kétnyíltszótagos tendenciáról szóló híres írását.
Horger nevéhez fűződik a két nyíltszótagos törvény, a Horger-törvény felfedezése. Főleg a három szótagú szláv jövevényszavainkban a nyomatékát vesztett középső, második szótag magánhangzóját elnagyoltan, mormoltan kezdték ejteni elődeink, majd ez a nyomatékát vesztett magánhangzó kiesett a szóból. Például: malina > malina > málna; palica > palica > pálca, ulica > ulica > ucca. Ez a nyelvi jelenség ma is létezik a gyors beszédben: Amikor ezt tudomásomra hozta a főnököm retteneteesen megrémültem. [A beszédiram lassításával lehet elkerülni ezt a beszédhibát!]
1914-ben publikálta a Bevezetés a nyelvtudományba. A nyelvtudomány alapelvei című általános nyelvészeti tanulmányát. –1922-től a Kolozsvárról Szegedre helyezett Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karán a magyar nyelvészeti tanszék vezetője, majd 1927/28-ban a kar dékánja volt. – 1924-ben adták ki a Magyar szavak története: közérdekű magyar szavak története című művét, és tanulmányt írt a magyar igeragozás kérdéseiről. Egyetemi segédkönyvnek szánta a Rendszeres magyar hangtan című összefoglalását. – Tanulmányai főleg a Magyar Nyelvőrben és a Magyar Nyelvben jelentek meg. – Újszerű egyetemi segédkönyveivel jelentősen hozzájárult az egyetemi oktatás korszerűsítéséhez. – 1925 márciusában otthonában egy beszélgetés során tudatta József Attilával, hogy elvégezheti ugyan az egyetemet, de nem kaphat tanári diplomát „felforgató”, forradalmi eszméi miatt. Ezt a sajnálatos konfliktust a fiatal költő a Születésnapomra című versében örökítette meg. –1941-ben visszatért a kolozsvári egyetemre, de nem költözött oda. – 1946-ban Budapesten halt meg szívelégtelenségben (Arcanum, Wikipédia).
Horger Antal professzor munkásságának méltó elismerése lenne, ha Szegeden megjelenhetne A magyar nyelvjárások című híres könyve fakszimile kiadásban. Jóllehet ma már több kiváló tankönyvünk is van ebben a témában (Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. Budapest, 1966. • Szabó Géza: Magyar nyelvjárások. Főiskolai jegyzet. Budapest, 1980. • Kiss Jenő (szerk.): Magyar dialektológia. Egyetemi tankönyv. Budapest, 2001), nem lenne felesleges az említett monográfia kiadása. Ha a nyelvjárási jelenségek kialakulásának, változásainak törvényszerűséget akarjuk megismerni, Horger Antal könyvéhez fordulunk. Ebben megtaláljuk a nyelvjárási jelenségek felsorolását, a jelenségek rendszerszerű kapcsolatait; és arra is magyarázatot kapunk, hogy milyen nyelvi fejlődés eredményeként alakult ki nyelvjárásaikban például az ö-zés (köll, embör), ë-zés (mëgy, kënyér), i– zés (szíp, níz, niez) és a szótagzáró l kiesése (vót, főd, ēmënt). Mivel a nyelvi fejlődésnek vannak idővonatkozásai is, Horger jó érzékkel vette észre e változások időbeli jellemzőit: például: az ómagyar korban szimü–t, szimüs-t → majd 1300 körül a nyíltabbá válással jött létre a szëmü-t, szëmüs-t, és még későbbiek az ö-ző változatok. Tehát a nyelvi, alaktani változás ebben a sorrendben ment végbe: i > e > ö. Horger nyelvjárási szintézisét akár nyelvjárástörténeti monográfiának tekinthetjük. Modern változatát Benkő Loránd írta meg (Benkő Loránd: Magyar nyelvjárástörténet. Budapest, 1957).
Mivel napjainkban könyvek kiadására igen nehéz támogatókat találni, az látszik megoldhatónak, ha Horger Antal kisebb terjedelmű, de fontos írásai felkerülnek az internetre. A Szegedi Tudományegyetemen erre biztosan van lehetőség. Örülni lehet annak, hogy a Tinta Kiadó megjelentette nemrég a jeles tudós máig aktuális könyvét A nyelvtudomány alapelvei címmel. Ebben a szerző az újgrammatikus iskola eredményeit foglalta össze.
A jubileumi évben, 2026 őszén a Szegedi Tudományegyetemen és a Magyar Nyelvtudományi Társaság felolvasó ülésén is illő lenne megemlékeznünk Horger Antal professzorról, aki lelkes munkájával a magyar dialektológia és nyelvtörtént kutatási módszereinek megújításán fáradozott.
Pécsett, 2026. június 27-én.
Szóljon hozzá!