(Hommage à Blaise Cendrars –
a dőlt betűs szavak és sorok Blaise Cendrars: Húsvét New Yorkban c. verséből valók,
amit Kassák Lajos fordított)
Kyrie
minden szentek halottak Pesten
üresek remízek báltermek –
apadjon el benned a könny mind
rád az ég már unottan legyint
csűröd csavarod cifra szavad
raknád sorokba de mind akad
tűrhetetlen vagy magadnak is
temetted mi igaz mi hamis
üresek remízek báltermek
köpd ki már a száj-… a szívpecked –
Dies iræ
Mondod, hogy lelkedben lángok…, igen, lángok…
Világítottak, és nem fogott rajtuk átok…
Ám ez rég volt. Ma más minden itt, láthatod.
Jaj, van szemed már? Túl vagy lángoló haragon?
Szíved fásult, csontod ropog, hazudtál sokat,
Mindig aljasan manipuláltál másokat…
Pokol, persze, kénkővel lángoló pokol –
Ne kárhoztasd bíráid, magad voltál botor.
Test-lélek szenvedett? Hitted magad korcsnak?
Hogy téged manipuláltak, erőszakoltak?
Törlesztettél gazdagon, gyakran sebeztél,
passzív-agresszív játékokban mondtad: testvér,
fivér, nővér, szeretlek, drágám, így, úgy, jaj…
vadmadár hússal jóllakott a véres karvaly…
Törlesztettél gazdagon, sohasem annak,
aki téged sebzett, csak, csak… hazugság-vaknak.
Szíved fásult, csontod ropog, ne mondj semmit,
teneked minden, minden szent az arcát rejti.
Rex tremendæ
őseim szöktek a légóból
hitték szabadok már béklyótól
te nem bírtad legyek melletted
csak múló védjegynek kellettem
fákból kiszívott életerő
fagyöngy vagy halálos mérgező
irgalmazni? jaj ne nevettess
sok urat raboltál hát reszkess
imádkozni se tudsz e testben
minden szentek halottak Pesten
Salva me
mindig szádon volt az ima az Úr neve
felbirizgált téged mennyek gyülekezete
ringatták álmaid – percekig hittél is
de kár volt – nem derült ki: ez is csak egy fétis
sznob villogás rangokkal mik nem tiéd
csak oroztad mint sátán a feketemisét
Kiömlő véredből nem ittak ők soha.
Farukon csipke, ajkukon rúzs pirosa.
emléked akár a kép a falon – poros
megrepedt üvegén pókok árnya potrohos
foszlott kelméid szaga erősen dohos
a paradicsomkerted régesrégtől romos
nincs már mit megmenteni – kóstolgat a gyász
kihajtanak belőled lilás levendulák
Offertorium
Az énekesnő, szalmakalapján papírrózsák;
Ők énekelnek majd, ha itt az Örökkévalóság.
Uram, adj nékik alamizsnát, ne csak a gázláng fényét,
Uram, adj alamizsnául garast, jó kövérkét.
Ajánlottam én mindent, próbálkoztam hívni istent.
Kértem, hogy beszélhetne velem…, ááá…, mindig elbliccelt…
…gázlángot csavargatott…, kontroll volt és néma abúz,
éjszaka, mint egy nagy hasadás, és még egy bőrt lehúz…
Alamizsna volt saját szavam, ismételve magam
ám hiába, pusztába kiáltva… unos untalan.
És egy nap kitörtem, bűvköréből végre megszöktem,
ezerszer ismételt szenvelgő köréből eljöttem.
Lacrimosa
könnyekkel élni minden hívástól félni
szív és elme béklyódban volt végig
áhítozni valami elismerésre
mintha lett volna testvérem
„Hol a liturgiák s a szép zene?”
Hol a papírvirág s éles éneke?
ígérethalmok emlékezete
vér folyik a bárány szőrén – fekete
Sanctus, Benedictus
Áldott vagy Úr, hogy elvetted s megölted,
árnya sincsen már, többé fölém nem görbed…
Szava elszállt, szeretetet mímelő…
A hűvös hajnal szétfeslik, mint szemfedő…
szent vagy, szent vagy, szent vagy Uram, én-sorsom,
…ezt angyalokkal együtt zengve mondom
Agnus Dei
„Hol a liturgiák s a szép zene?”
Hol a papírvirág s éles éneke?
ígérethalmok emlékezete
vér folyik a bárány szőrén – fekete
éjjel a Golgota – te vagy te vagy
veled minden a sötétbe jégbe fagy
nem látni hallani semmit tőled
elfogyott már minden szó belőled
Lux æterna
te nem bírtad legyek melletted
csak múló védjegynek kellettem
fákból kiszívott életerő
fagy voltál halálos mérgező
irgalmazni? jaj ne nevettess
sokakat raboltál hát reszkess
imádkozni se tudsz sárga vagy
szentek mind halottak – odavagy
Libera me
csak múló védjegynek kellettem
jól élsz vajh’ – arany félelmedben?
Már nem gondolok Rád – odavagy
örökre százezer cselló húrjába fagysz
vibrálnál – fölötted köröznek sirályok
Hátam hajlott, szívem fásult, lelkemben lángok.
Szóljon hozzá!