Kavicsnagyságú bolygón
íródik sorsom –
tányértörés-lázadásoknál
csendes káromkodásoknál többre
nem futja rebelliómból.
Az őrzésre kapott királyságban
láthatatlan marad a trónus,
visszaadom önként,
(léhűtőnek nem jár)
a viaszjogart s kardot.
Csak az almát tartom kezemben
nézek rá, mint Hamlet a koponyára.
A várakozás tarthat ébren, míg:
nem merül létem békés vegetációba.
Szóljon hozzá!