(A majdnem) Mentőakció 1:
Lassan sötétedni kezd a Balaton déli partján is. A nyaralók lassan a szállásuk felé veszik útjukat. Ki kisebb szatyrokkal, ki SUP-pal, matracokkal a kezében, gyerekeket terelve, más kiskutyákat pórázon sétáltatva igyekszik hazafelé. A „szűk keresztmetszet” a síneken való átkelőhely csőlabirintusa. Itt sokszor bringásokkal is találkozunk. Sebaj, majd átengedjük egymást. Ráérünk, hiszen nyaralunk. Épp odaérkezünk, amikor egy „földszintes” testalkatú fekete kutyus, később megállapítjuk, hogy francia buldog, elcsavargott a gazditól és önállóan akar átkelni a síneken. Jobbra-balra tekintünk, épp nem jön a vonat, így a kis eb szerencsésen átsurran a túlsó csőlabirintusba, onnan pedig az árnyas sétányra. Ott maximum a bringásoknak lesz útjába. Páran „le is csengetik”. No, de hol a gazdi? Sehol sem látni. A kis kutyus sorra veszi a telkeket, mindenikbe „be akar kéredzkedni”. Nem sok sikerrel. Bentről a csahos társai felelnek, a kapuk becsukódnak előtte. Percekig várunk a gazdira. Nem jön. Legalább eltávolodott a sínektől, könyveljük el egymásközt. Azért éjszaka még feltűnik álmainkban az elkódorgó kis eb.
Ui.: másnap újra láttuk, pórázon vezette a gazdija!
Mentőakció 2:
Dél körüli idő. Ilyenkor illik árnyékba vonulni. Újra a sínek következnek. Az átjárón átengedünk pár bringást – legtöbbjük megköszöni – amikor hátra tekintve egy négy év körüli kislányt látunk kis biciklijével az átjáróhoz közeledni. No de hol az anya-apa? Senkit sem látni a part felé vezető úton. Már a csövek között kormányoz a kis pucér szöszke, amikor a nagyszülői ösztön tettre kényszerít.
– Szia! Hol van anya-apa?
Kis szünet után, elfordulva válaszol.
– Nem anyáékkal vagyok a Balcsin.
– Hát kivel?
– Nagypapáékkal.
– És ők hol vannak?
Nem jön válasz.
– Mit mondott neked a nagypapa?
– Emma… Emma… Emma!
Mire mindezt megbeszéltük, látjuk, hogy a nagypapa rohan lóhalálában a sínek irányába, és levegőt kapkodva kiabálja:
– Emma…Emma… Emma!
A Jatt (Ez nem mentőakció)
Kis vendéglő a parton. Kevés vendéggel. A kényelmes székeken sütiznek, fagyiznak, kávéznak. Kiszolgálás a pultnál? Valószínű. Pincér nincs a láthatáron. Sorba állunk. Egy-egy gombóc fagyit kérünk. Fizetés kártyával. A kis hölgy a terminált az orrunk elé teszi. Jatt. 10, 20, 30%-os lehetőség között választhatunk. De mire föl? Nincs válasz. Ez is a Balaton.
Szóljon hozzá!