Több évtizedes újságírói pályám során sok száz emberrel készítettem interjút. Voltak közöttük államférfiak, miniszterelnökök, Nobel-díjas tudósok, írók, művészek, sportolók, gazdasági szakemberek és közéleti személyiségek. Nehéz lenne azt mondanom, hogy ezek közül melyik volt a „legjobb”, mert minden beszélgetés másért vált emlékezetessé számomra. Ha mégis húsz interjút kellene kiemelnem, akkor elsősorban azokat választanám, amelyek emberileg, szakmailag vagy történelmi jelentőségük miatt különösen közel állnak hozzám.
1. Habsburg Ottó
Habsburg Ottóval két alkalommal is készíthettem interjút. Rendkívüli műveltségű, nagy történelmi tapasztalattal rendelkező, ugyanakkor közvetlen és bűbájos embernek ismertem meg.
A vele való beszélgetések számomra azért is voltak különlegesek, mert rajta keresztül szinte kézzelfogható közelségbe került a XX. századi európai történelem. Hamar megtanultam, hogy egy ilyen felkészültségű emberrel csak komoly előzetes tájékozódás után lehet érdemi beszélgetést folytatni.
2. Mihail Gorbacsov
Mihail Gorbacsovval való találkozásom pályám egyik legemlékezetesebb pillanata volt. A XX. század világtörténelmének egyik meghatározó szereplőjét kérdezhettem.
Megkérdeztem tőle, mi a véleménye Putyinról. Rövid kérdés volt, de annál érdekesebb választ kaptam: úgy vélte, Putyin nagy elnök lesz.
Ez az interjú számomra annak bizonyítéka, hogy nem mindig a hosszú, bonyolult kérdés a jó kérdés. Néha néhány szó is elegendő ahhoz, hogy történelmi jelentőségű válasz szülessen.
3. Oláh György
Oláh György Nobel-díjas kémikussal készített interjúmra különösen jó érzéssel emlékszem. Nemcsak világhírű tudóst, hanem nagyon kellemes és közvetlen embert ismertem meg benne.
Egy Nobel-díjas kutatónál számomra sohasem az volt a cél, hogy tudományos ismereteimmel versenyezzek vele. Sokkal inkább azt szerettem volna elérni, hogy az olvasó a tudományos teljesítmény mögött az embert is megismerje.
4. Kertész Imre
Kertész Imrével, irodalmi Nobel-díjas írónkkal készített beszélgetésem másfajta figyelmet kívánt, mint egy politikai vagy tudományos interjú.
Egy nagy íróval beszélgetve az embernek időt kell hagynia a válaszra. Nem szabad félni attól, ha néhány másodpercig csend van. A csend néha a gondolkodás része.
Kertész Imre esetében is azt éreztem, hogy nem pusztán válaszokat kell gyűjtenem, hanem meg kell próbálnom követni egy különleges gondolkodású ember belső logikáját.
5. Elizabeth Blackburn
Elizabeth Blackburn Nobel-díjas kutatóval Budapesten készítettem interjút. Kutatási területe nem könnyű egy laikus olvasó számára, ezért különösen fontosnak tartottam a közérthetőséget.
Az ilyen beszélgetéseknél mindig arra törekedtem, hogy ne a szakkifejezések kerüljenek előtérbe, hanem az, miért fontos az adott tudományos eredmény az emberek életében.
Számomra a tudományos interjú egyik legfontosabb feladata éppen ez: hidat teremteni a tudós és az olvasó között.
6. Németh Miklós
Németh Miklós volt miniszterelnökkel a rendszerváltás időszakáról is beszélgettünk. Különösen érdekelt, hogy mit lehetett látni a Szovjetunió későbbi összeomlásából azokban az években, amikor még senki sem ismerhette a történet végét.
Egy történelmi szereplőtől szerintem nem elsősorban azt kell megkérdezni, amit egy történelemkönyvben is elolvashatunk. Engem az érdekel: mit látott, mit érzett, mit tudott akkor, amikor még maga is benne élt az eseményekben.
7. Lámfalussy Sándor
Lámfalussy Sándor, akit gyakran az euró atyjaként emlegettek, a gazdasági interjúim egyik legfontosabb szereplője volt.
A vele való beszélgetésben egyszerre jelent meg a pénzügyi szakértelem, az európai gondolkodás és a gazdasági aktualitás.
Mindig szerettem olyan interjút készíteni, amelynek van aktuális apropója, de közben túl is mutat a napi eseményeken. Lámfalussy Sándorral ez különösen jól sikerült.
8. Paulo Coelho
Paulo Coelho világhírű íróval való találkozásom különleges kulturális élményt jelentett számomra.
Egy ennyire ismert író esetében különösen nehéz olyan kérdést találni, amelyet korábban még nem tett fel neki valaki. Ilyenkor még fontosabbnak tartom, hogy ne közhelyes életrajzi kérdéseket tegyek fel, hanem a gondolkodására, emberi tapasztalataira próbáljak rákérdezni.
9. Peter Eigen
Peter Eigen, a Transparency International alapítója olyan kérdésekről beszélt velem, amelyek messze túlmutatnak egyetlen ország problémáin.
A korrupció, az átláthatóság, a közélet tisztasága mind olyan témák, amelyekben az interjúkészítőnek nemcsak kérdeznie, hanem pontosan értenie is kell a problémát.
Az ilyen beszélgetéseket azért szeretem, mert az interjú egyszerre portré és közéleti elemzés.
10. Erdő Péter
Erdő Péter bíborossal készített interjúm azt mutatta meg számomra, hogy az egyházi beszélgetéseknek is megvan a saját ritmusuk.
Ilyenkor nem feltétlenül a napi hírek érdekelnek a legjobban, hanem az ember világlátása, erkölcsi gondolkodása, hite és társadalmi felelősségérzete.
Az ilyen interjúknál különösen fontosnak tartom a tárgyilagosságot és a tiszteletet.
11. Psota Irén
Psota Irénnel való beszélgetésemre mindig szeretettel emlékszem.
Rendkívül kellemes interjúalany volt, és különösen megmaradt bennem, hogy másokról sem beszélt rosszindulatúan. Ez önmagában sokat elárult róla.
Egy művészinterjúban nem mindig a szenzációs mondat a legfontosabb. Néha az a legnagyobb eredmény, ha az olvasó közelebb kerül az emberhez.
12. Vizi E. Szilveszter
Vizi E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökével készített interjúm a tudomány és a közélet kapcsolatát is megmutatta.
Egy nagy tudósnál mindig azt keresem, hogyan gondolkodik a saját szakterületén túl a világról, a társadalomról és a tudomány felelősségéről.
13. Pungor Ernő
Pungor Ernő akadémikus egyszerre volt kiváló kutató és jelentős tudománypolitikai személyiség.
A vele folytatott beszélgetésben ezért nemcsak a tudományos eredmények érdekeltek, hanem az is, hogyan látja a magyar kutatás helyzetét és jövőjét.
Az ilyen interjúkban különösen jól látszik, hogy a tudós nem elefántcsonttoronyban él, hanem része a társadalomnak.
14. Farkas Bertalan
Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós meginterjúvolása különleges élmény volt számomra.
Az űrkutatás olyan terület, amely a laikus számára is izgalmas, de a kérdezőnek alaposan fel kell készülnie. Egy korai találkozásunkból azt is megtanultam, hogy az interjúalany jogosan várja el: az újságíró ismerje a témát.
Ez a tapasztalat sokat formált későbbi munkamódszeremen.
15. Polgár Judit
Polgár Judittal való beszélgetésben nemcsak a sakk érdekelt, hanem az a különleges gondolkodásmód is, amely egy világszínvonalú sakkozót jellemez.
Egy sportolóval készített interjú akkor válik igazán érdekessé, amikor túl tudunk lépni az eredmények felsorolásán, és meg tudjuk mutatni a teljesítmény mögötti személyiséget, fegyelmet és gondolkodást.
16. Buzánszky Jenő
Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás játékosa sporttörténeti jelentőségű interjúalany volt számomra.
Az ilyen beszélgetéseknél különleges érzés, hogy az ember nemcsak egy sportoló emlékeit rögzíti, hanem egy egész korszakét.
Mindig fontosnak tartottam, hogy a nagy sporteredmények mögött az emberi történetek is megjelenjenek.
17. Kornai János
Kornai János világhírű közgazdásszal készített interjúm szakmailag is komoly felkészülést kívánt.
Egy közgazdásznál könnyű beleveszni az elméletekbe és a szaknyelvbe. Én inkább arra törekedtem, hogy az olvasó megértse: ezek az elméletek miként kapcsolódnak a valódi gazdasági és társadalmi élethez.
18. Zwack Péter
Zwack Péterrel készített beszélgetésem az üzleti világ mellett személyes és történelmi kérdéseket is felvetett.
Nem egyszerűen vállalatvezetőként tekintettem rá, hanem olyan emberként, akinek életében a családi hagyomány, az emigráció, a rendszerváltás és a vállalkozás története is összekapcsolódott.
Az ilyen életutak különösen hálásak egy portréinterjú számára.
19. Mikuláš Dzurinda
Mikuláš Dzurinda volt szlovák miniszterelnökkel készített interjúm nemcsak politikai, hanem újságírói szempontból is tanulságos volt.
Egy jelentős külföldi politikust nem mindig könnyű elérni. Sokszor maga az interjú megszerzése is kitartást, kapcsolatépítést és megfelelő helyzetfelismerést kíván.
Ebből is azt tanultam, hogy az interjúkészítés nem a diktafon bekapcsolásakor kezdődik. Sokkal korábban.
20. Moldova György
Moldova Györgyöt mindig karakteres, önálló véleményű embernek tartottam, és ez az interjúban is megmutatkozott.
Vele beszélgetve számítani lehetett arra, hogy nem udvariassági válaszokat ad, hanem határozottan kimondja, amit gondol.
Egy ilyen interjúalany mellett a kérdezőnek is ébernek kell lennie. Figyelni kell a válaszokra, vissza kell kérdezni, és nem szabad görcsösen ragaszkodni az előre elkészített kérdéssorhoz.
Mit jelentett számomra ez a húsz találkozás?
Ha ezekre az interjúkra visszatekintek, azt látom, hogy mindegyik másra tanított.
Habsburg Ottó a felkészültség fontosságára. Gorbacsov a rövid kérdés erejére. Oláh György és Elizabeth Blackburn arra, hogyan lehet a tudományt emberközelivé tenni. Kertész Imre arra, hogy a csendtől sem kell félni. Németh Miklós arra, hogy a történelem szereplőjétől azt kell kérdezni, amit csak ő tud elmondani.
Psota Irén az emberi tartást mutatta meg. Farkas Bertalan emlékeztetett arra, hogy a kérdezőnek is komolyan kell vennie a felkészülést. Dzurinda esetében pedig azt tapasztaltam meg újra, hogy az interjú létrehozása sokszor önmagában is újságírói munka.
Évtizedek után is azt vallom, hogy az interjú nem egyszerű kérdés-felelet játék.
A jó interjúhoz tudás kell, de kíváncsiság is. Határozottság kell, de tisztelet is. Előre megírt kérdések kellenek, de ugyanilyen fontos, hogy meghalljuk azt a választ, amely új irányba viszi a beszélgetést.
És talán a legfontosabb: én mindig az embert kerestem a cím, a rang, a Nobel-díj, a miniszterelnöki tisztség vagy a művészi hírnév mögött.
Mert számomra az igazán jó interjú akkor születik meg, amikor az olvasó nemcsak azt érzi, hogy sok mindent megtudott a beszélgetőtársról, hanem azt is, hogy egy rövid időre találkozott vele.
Szóljon hozzá!