Nemrég még itt futott
vidáman a Gyöngyös,
zöldek közt eldugott
habja hűs volt, s gyöngyös.
Szerették vadkacsák,
ringatóztak vízén,
vívtak is hangcsatát
úszkálva felszínén.
Fickándoztak halak,
bölcsőjük medrében.
Sok emlék felszakad
s könny Isten szemében.
Limlomját kínálta
a kiszáradt meder,
úgy tűnt, hogy hiába
nyomasztott a teher.
Kitisztítva várja,
ha az ég könnyet ejt,
víz könnyen bejárja,
mert semmit nem felejt.
Kihajt partok zöldje,
bogarásznak gémek,
füzek veszik ölbe
minden visszatértet.
Vasszécseny, 2026. augusztus 27.
Szóljon hozzá!