Szeretet mindenkiföldjén / Temetőben Halottak napján

 

Gyertyafény, koszorúk zöldje.
a lélek krizantém-fehér.
ilyen a mindenkiföldje,
hol minden sóhaj égbe ér.

Meghitten együtt a csendben,
fejet lehajtva hallgatok,
hogy az időből kimentsen,
szél libben, netán angyalok.

Érzem, lágy ölelés talán,
benne egész gyermekkorom,
tudom, csak te lehetsz anyám,
csillagom vagy, mint egykoron.

Fenyőtörzs maradtál apám,
szívet szorít erős kezed,
idő kettős tükörfalán
mintha jönnél, vagy én megyek.

Miért hallgatsz iker-felem,
ne hidd, hogy elfeledtelek,
génjeimben egy vagy velem,
jöhetnek didergő telek.

Szeretet mindenkiföldjén
gyertyalángban nincsen korom,
látni a koszorúk zöldjét,
itt minden lélek már rokon.

A csöndben nincsen már tabu,
sóhaj, ima a sebre ír,
múló idő por és hamu,
reményt az égben Isten ír.

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.