János Zsigmond halála után az erdélyi országgyűlés somlyai Báthory István humanista műveltségű földbirtokost választotta meg vajdának és a székelyek ispánjának. Báthory adót fizetett a törököknek, ugyanakkor hűségnyilatkozatban ígéretet tett a magyar királynak Erdély átadására.
1576-ban a lengyel nemesség Báthory Istvánt királlyá választotta. Bár megtartotta Erdély fejedelme címét, az ország kormányzását bátyjára, Báthory Kristófra, mint vajdára bízta. Ő betegsége kezdetén maga helyett 9 éves fiát választotta vajdának. (1581)
Báthory Zsigmond kiskorúsága alatt 12 tagú Fejedelmi Tanács készítette elő az ügyeket, de a döntéseket Báthory István maga hozta meg. Ugyanis az erdélyi rendek nem fogadták el fejedelemnek a gyermeket. Báthory Zsigmondnak mégis sikerült a hatalmat megszereznie – hívei támogatásával – annak ellenére, hogy fiatalsága és bizonytalansága miatt az uralkodásra alkalmatlan volt. A fejedelem a törökellenes párt és Bocskay István segítségével leszámolt a békét támogató főurakkal. Csapatai megszállták Moldvát és a Havasalföldet. Utóbbiba Mihály vajdát helytartónak nevezte ki.
A törökök ellen a fegyverbe szólított székelyekkel Báthory Zsigmond győzelmet aratott Gyurgyevónál. Utána azonban megszegte ígéretét, nem adta vissza a székelyek 1562-ben elvett kiváltságait. Az e miatt lázongó székelyek mozgalmát véresen leverte. A székelyek meggyűlölték Báthoryt, aki ettől bizonytalanná vált, többször lemondott fejedelmi rangjáról, majd azt visszavonta, ezzel sok szenvedést okozott Erdély lakosságának.
1599-ben unokatestvérének, Báthory Andrásnak adta át a hatalmat. Mihály vajda nem ismerte el őt fejedelemnek, menekülnie kellett. A székelyek menekülés közben megölték. Mihály vajda ezután a székelyeknek visszaadta szabadságjogaikat. A többi erdélyi nemzet azonban nem fogadta el a székelyek által vitézi címmel kitüntetett Mihály vajdát. Az indulatok egymásnak feszültek. A rend helyreállítása végett Basta császári tábornok csapataival bevonult Erdélybe. Menekülésre kényszeríttette Mihály vajdát, akit 1601-ben meggyilkoltatott.
Báthory András kísérletet tett a hatalom visszaszerzésére, de Basta őt is végleg eltávolíttatta. A Báthory párt egyik híve – Székely Mózes − megpróbálta Basta seregeit kiűzni Erdélyből, de vereséget szenvedett Brassónál, ő is elesett. (1603) Basta megszerezte a hatalmat Erdély felett. Katonái sanyargatták a népet, javaikat erőszakkal elvették, vallás gyakorlásában korlátozták.
A Felvidéken kitört Habsburg-ellenes felkelés vezetőjét, Bocskay Istvánt a rendek Magyarország fejedelmévé választották. Ezt követően Bocskaynak sikerült Erdély nagy részét elfoglalni. Marosszeredán Erdély fejedelmévé választották, majd Medgyesen be is iktatták. Az 1606 júniusában aláírt bécsi béke elismerte az erdélyi fejedelemség különállását.
Bocskay István halála után az elégedetlen hajdúk Báthory Gábort segítették Erdély trónjára 1608-ban. Hatalmát a török Porta is elismerte. A fiatal fejedelem mind a Habsburg-házzal, mind a Török Birodalommal szemben teljesíteni akarta az elvárásokat. Ez azonban vele szemben mindkét oldalról bizalmatlanságot okozott.
Legfőbb bizalmasa – Bethlen Gábor – elhagyta, aki a törökökhöz menekült és tőlük elnyerte a fejedelemséget. Bevonulva Erdélybe, Bethlen Gábort a kolozsvári országgyűlés fejedelemmé választotta 1613-ban. Uralkodásának 16 éve a fejlődés időszaka, Erdély aranykora volt.
A fejedelem támogatta a városokat, az iparosokat, a kereskedőket. Olyan adózást vezetett be, mely növelte az állam bevételeit, de nem fosztotta meg minden jövedelmüktől a polgárokat. A hajdúkból és a székelyekből jól felfegyverzett hadsereget alakított ki, melynek fenntartása költségkímélő: békeidőben fizetés nélküli tartalék-állományban volt. A vallásokkal és a szektákkal türelmet gyakorolt. Ezért minden oldalról támogatták. Gyulafehérvárott külsőségekben is megmutatkozó fejedelmi udvartartást alakított ki. Sokat áldozott a művészetek támogatására.
Élete 59. évében, 1629-ben bekövetkezett halála után végakaratának megfelelően özvegye, Brandenburgi Katalin követte a trónon. Az erdélyi országgyűlés a fejedelem öccsét, Bethlen Istvánt rendelte mellé kormányzóként. Uralkodásuk rövid volt: a segesvári országgyűlés 1630 végén Bethlen Gábor hadvezérét, I. Rákóczi Györgyöt emelte a fejedelmi székbe. Gazdaságpolitikájában Bethlen Gábort követte. Tanácsosait szaktudásuk és nem vagyonuk, vallásuk alapján választotta ki. Vallási türelmet tanúsított. Feleségével – Lórántffy Zsuzsannával –támogatta a tudományokat, művészeteket. Halála (1648) után idősebb fia, II. Rákóczi György örökölte a fejedelmi trónt.
Megpróbálkozott az erdélyi fejedelemség mellé a lengyel koronát is megszerezni. 1657-ben hadjárata sikertelen volt, sőt káros Erdélyre: elfoglalta ugyan Varsót, azonban a román és kozák seregek elhagyták. Ezért végül a lengyelek kerültek fölénybe, és győztesként kárpótlást követeltek. A fejedelem csapatait hátrahagyva hazaindult. Az ott maradt erdélyieket a tatárok fogságba vetették, elhurcolták, majd betörtek az országba és nagy pusztítást végeztek, különösen Székelyföldön. A sikertelenség miatt az erdélyi rendek bizalmukat vesztették II. Rákóczi Györgyben. 1658 januárjában a medgyesi, novemberben pedig a marosvásárhelyi országgyűléseken mégis sikerült fejedelmi címét megerősíteni. Sőt, a következő évben − kierőszakolt lemondása után – az országgyűlés visszaültette fejedelmi székébe. II. Rákóczi György csapatai több csatát is vesztettek a törökökkel szemben. 1660 májusában a szászfenesi csatában a fejedelem is elesett.
A Török Birodalom Apafi Mihály tanácsost találta megfelelő fejedelemnek. A marosvásárhelyi országgyűlés 1661-ben meg is választotta. Közel 30 éves uralkodása alatt Erdély nem fejlődött, főként a törökök erős befolyása, irányítása miatt.
Szóljon hozzá!