Második utazás (5. rész)
Kalotaszentkirály kettős település: a Kalota-patak két részre osztja. A bal parton Szentkirály, a jobb oldalon Zentelke terül el. Az előbbi a község védőszentjétől, Szent Istvántól kapta nevét, az utóbbi név a Szent-telekből alakult ki. Azon a részen ugyanis egykor szerzetesek éltek. A Kalota előtag megkülönböztetésre szolgál, mert a környéken sok falu felvette első királyunk nevét. A tatárok 1241-ben ezt a falut is lerombolták. Nagyon lassan népesedett be ismét. 1660-ban újabb pusztítás érte: a II. Rákóczi Györgyöt üldöző török csapatok a lakosságot is kardélre hányták. 1848-ban a havasokból lezúduló román martalócok égették fel a falut, mindent elpusztítottak, a templom is leégett.
A trianoni békeszerződéssel Szentkirály Romániához került. A II. bécsi döntéssel 1940-ben visszakerült Magyarországhoz és egyúttal hazánk határtelepülése lett. Az egykori határsorompó oszlopai még ma is láthatók a temető mellett. A rendelkezés következtében a falu földjeinek egy része a román oldalra került, a gazdák útlevéllel járhattak földjeiket megművelni.
A kerített református templom tornya itt is 4 fiatornyos, hegyes sisakkal.
1762-ben épült. Sajnos fazsindelye tönkrement és ma csúnya bádogtető fedi. A templomhajó 220 kazettából álló mennyezetét az Illyés Alapítvány támogatásával 1994-ben újították fel. A szép virágmotívumokkal díszített kazetták friss színekben pompáznak. Az egyik kazettában Erdély címerét láttuk, egy másikban pedig a felújításra emlékező sorokat olvashattuk. Van egy kazetta, melyben a református egyház jelképe, a saját vérével kicsinyeit tápláló pelikán alakja látható. A középső kazettában a református egyház jelmondata: „Ha isten velünk, ki ellenünk!” Több kazettában zsoltárrészletek olvashatók. A templom kettőkarzatos. Szentélye azonos szélességű a hajóval. A szószékkoronát gróf Bánnfy Miklós adományozta a templomnak. Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. Ebben a templomban is meghatározott ülésrend szerint foglalnak helyet a gyülekezet tagjai: a szószéktől jobbra az asszonyok és a lányok, balra a férfiak ülnek. A legények helye a karzaton van. A lányok a házasságkötés után átülnek férjük családjának padjába.
Körösfő
A 747 méter magas Riszeg hegy alatti magyar település. Nevét 1276-ban említi egy oklevél: a gyalui káptalan birtoka volt akkor a környék. A reformáció idején 38 család telepedet le a mai község területén és lettek ezzel alapítók. Neveiket és nyíljeleiket a templom faragott csillárja őrzi.
Szép környezetben, a falu feletti dombon áll a magyar népi építészet egyik legszebb temploma. Fazsindely borítja. Kerítés övezi. 1764-ben épült, 1833-ban hajóját bővítették. Mennyezetét csodálatos virágmotívumokkal id. Umling Lőrinc 1764-ben festette kazetták borítják, amint ezt felirata megörökítette: „Ez Isten háza építtetett Baczoni Incze Sámuel prédikátorságában, István Mihály kurátor, Péntek István falusi bíró, Antal András egyházfi idejében Anno 1764 Asztalos Umling Lőrincz által.” A karzat aljának kazettáit az 1600-as évek végén Gyalui Asztalos János készítette. Az orgonakarzat mellvédjének kazettái „fiatalabbak”: 1835-ben készültek. A padok és az úrasztala is szépen festett. A templom díszei a piros írásos varrottas terítők. Orgonáját 1841-ben építették a híres kolozsvári Kolonics műhelyben.
II. Rákóczi György 1660. május végén, a Gyalu és Fenes közötti síkon elvesztett csatából menekülve, itt pihent meg. Az őt gondozóknak – a Korpos családnak − ajándékozta azt a török szőnyeget, mely ma a templom legnagyobb kincse. A hátoldalába varrt felírat szerint:
„Kőrösfői Curátor Korpos István és felesége Bálint Kata ajándékozta a templom úrasztalára 1754-ben.” Érdemes felmászni a 4 fiatornyos boltíves fatornácos toronyba, gyönyörű kilátás nyílik a kalotaszegi tájra.
A község főutcáján állandó a kirakodó vásár, ahol a kalotaszegi népművészet remekeiből válogathatunk, és fizethetünk forinttal is.
Körösfő nevét onnan kapta, hogy közelében – a Kuruc csárda mögött – van a Sebes Körös forrása, mely Nagyváradon és az Alföldön áthaladva, Csongrádnál folyik a Tiszába.
Tordaszentlászló
A Kalotaszeg, az Aranyos vidéke és a Mócföld találkozásánál fekvő 1090 lakosú magyar község. Néprajzilag a Kalotaszeghez tartozónak vallják magukat lakói. Kolozsvár közel van, alig 25 kilométer. Hajdan római hadiút vezetett el közelében. „U” alakban veszik körül hegyek, csak észak felé nyitott a település. Első írásos emléke 1196-ból van, amikor már állt a Bence patak bal partján emelkedő Temetőhegyen Szent László temploma. 1285-től önálló plébániája van. 1409-től Léta királyi várhoz tartozott. Gyakran cserélt gazdát a vár és a falu: a Hunyadi-család és Corvin János tulajdona volt, majd a mohácsi vész után a Gécziek, a Kamutiak, a Jósikák, a Csákyak és a Mikesek birtokolták.
A nehezen megközelíthető Árpád-kori templom köveiből épített, klasszicizáló stílusú, ezer főt befogadó templomot 1889-ben szentelték fel a faluban. A régi templomból megmaradt a Szent László harang, melyet 1478-ban öntöttek és két, a csúcsíves mennyezetből származó boltzárókő. Az új templom padozatába építettek be őket. Az egyiken a dengelegi Pongrácz család csillagot, holdat és napot ábrázoló címere, a másikon Krisztus monogramja (I. H. S.) és a régi templom építési ideje – 1488 – látható. Népies barokk, festett szószékkoronáját 1746-ban id. Thordai Asztalos János készítette – mint tudatja ezt felirata. Orgonáját 1823-ban építették. Ezek is a régi templomból kerültek át.
Tordaszentlászló legnagyobb eseménye az évenként, július 27-hez közeli hétvégén megrendezésre kerülő kórushangverseny. A Kárpát-medence minden vidékéről érkeznek ide dalosok.
A község nevét a hagyomány azzal magyarázza, hogy Szent László király a kunok felett aratott győzelme után itt telepítette le katonáit.
Szóljon hozzá!