Szászföld egyik legszebb gótikus erődtemploma látható itt. A várfalat 5 tornyával Mátyás király építtette. A bejárati kaputorony alatti folyosó ívelt, a védelmet szolgálta: ágyúval nem lehetett a kapun belőni. A Szent Margitról elnevezett templom 1482-ben épült. 74 méter magas, kissé ferde tornya pedig 1551-ben készült el.
Azt követően, hogy II. Géza király 1143-tól szászokat hívott Erdélybe, ez a nemzetség meghatározója volt az országnak. A szászok Erdély területén több helyen telepedtek le: az északi országrészben Beszterce és Radva környékén, délen Sebes és Szerdahely vidékén alakultak ki szász falvak, városok. Legnagyobb területük Kőhalom – Segesvár – Berethalom – Medgyes vonalától délre, és Sebes, valamint Brassó körzetében, továbbá a Barcaságban volt. Ezeket a déli vidékeket nevezik együttesen Szászföldnek.
A magyar határt Méhkeréknél átlépve Arany János szülővárosa érdemes a megállásra. A költő fia a családi tárgyak adományozásával emlékmúzeumot alapított a XVII. századi vár maradványában, a Csonka toronyban. 1899. augusztus 20-án nyitották meg a múzeumot. Barabás Miklósnak Aranyról készített életnagyságú festménye előtt a költő Petőfivel közös szobra áll – elhalmozva az itt járt magyarok koszorúival.
A székelyek Agyagfalván 1848. október 16-án nemzetgyűlést tartottak, melyen a magyar kormány mellett álltak ki, a románokkal (oláhokkal) békülni szándék mellett. A békülést azonban a románok elutasították. Az ellentét akkor nyilvánult meg igazán, amikor a császári csapatok támadást indítottak a magyar forradalom ellen: a románok jelentős része az osztrák oldalon harcolt.
A Habsburg-ellenes mozgalmak résztvevői Erdélyben találtak menedéket az 1670-es években. A törökök ellenezték, hogy Erdély a Habsburgok ellen támadjon, de a bujdosók támogatását elnézték. A bujdosók élére Thököly Imre állt, aki lassan ellentétbe került a megfontoltan uralkodó Apaffy Mihály fejedelemmel.
János Zsigmond halála után az erdélyi országgyűlés somlyai Báthory István humanista műveltségű földbirtokost választotta meg vajdának és a székelyek ispánjának. Báthory adót fizetett a törököknek, ugyanakkor hűségnyilatkozatban ígéretet tett a magyar királynak Erdély átadására.
A havasalföldi oláh-románok a törököket 1420-ban átengedték. A szászok és a székelyek területük védelmekor vereséget szenvedtek a törököktől, akik Brassót és környékét elpusztították.
Zsigmond király (1387-1437) több csatát is vívott a törökökkel, de legyőzni őket végleg nem tudta, mert az oláh-románok a törököket segítették. A hosszantartó háborúskodás miatt megrendült az állami és a társadalmi rend, a jobbágyság nagyon elszegényedett.
A mai Erdély az ókortól a népek vándorlásának, sokszor harcának színtere. A terület meghódítása jelentős volt minden népnek, hiszen értékes ásványi kincseket rejteget a föld: aranyat, rezet, vasércet lehet bányászni és sok helyen a felszínen található a fontos élelmezési cikk, a só.
E tájról a legrégibb feljegyzés Kr. e. az V. századból maradt ránk: a Maris (Maros) mentén aranyat gyűjtő agatirszok éltek.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
