Ötéves a Hetedhéthatár
Pár embert, leendő szerzőtársakat hívtam el a Mecsekérc Rt. pécsi irodaházába öt évvel ezelőtt, s beszéltem nekik egy újságról, amely addig csak a fejemben létezett, aztán pár hét múlva megjelent az első szám.
Hetedhéthatár
Szigetvári János Tájház
Hófehér falak.
Zöld ablaktáblák.
Oszlopos tornác.
A falon tábla, rajta felirat: Szigetvári János Tájház.
Szigetvári János Tájház
Szigetvári János – a Szigi – ránézett a romos épületre, és már nem is azt a düledező építményt látta, hanem azt, hogy milyen lesz: fehér falú, zöld ablakos, barátságosan hívogató. Az ő tervei alapján valósult meg a tájház, amely most az ő nevét viseli. Amikor három éve Hetedhéthatáros asztaltársaságunk tagja volt még ő is a pécsi Iparos Vendéglőben, jókat derültünk azon, hogy akármelyik település került szóba, Szigi már mondta is, hogy ott éppen mit tervezett.
Vasas névadó vasbányászata
Emlékművet állított a Pécs-Vasasi Településrészi Önkormányzat Vasas névadó vasbányászata tiszteletére. Az október 5-ei avatási ünnepségen Tóth Mihályné képviselő köszöntőjét a Vasasi Pávakör dalcsokra és Kraft Ferenc szavalata követte, majd a Budapesten élő dr. Jéki László kandidátus, a település szülötte mondott ünnepi beszédet.
A századik
Rohansz, mint egy pányváját vesztett csikó. Füled mellett fütyül a szél. Szereted a sebességet. Az Élet felfokozott ritmusát. Csak néha kényszerülsz arra, hogy megállj!-t parancsolj magadnak és lihegő tüdővel, zakatoló szívvel visszanézz, honnan is rohansz. S arra már időd-erőd sincs, hogy azt is megnézd, merre is tartasz. Jó néha, kell néha, hogy megálljunk.
Hetedhéthatár százszor
A Hetedhéthatár ültet egy asztalhoz minket, és hozzánk kapcsolja a támogatókat is, őket, akik szintén hisznek a Hetedhéthatár szellemiségében: a jó szó erejében és a jó szó adásának szükségességében.
A Pilvax
Ha most arra gondol az Olvasó, hogy a márciusi ifjak forradalmi gyülekezőhelyéről, a történelmivé lényegült pesti kávéházról szándékozom beszélni – téved!