
A bakonyi víziló
Már öt éve, hogy bakonyi otthonunkban együtt élünk egy vízilóval. Ő az én vízilovam, olvasósarkom könyvespolcáról bámul rám kitartóan. Mondhatnám, kitartó szeretettel nézzük egymást. Már öt éve…
Már öt éve, hogy bakonyi otthonunkban együtt élünk egy vízilóval. Ő az én vízilovam, olvasósarkom könyvespolcáról bámul rám kitartóan. Mondhatnám, kitartó szeretettel nézzük egymást. Már öt éve…
Autóvezetés közben tapasztaltam, hogy kifejlődött bennem egyfajta reflexet gátló reflex. Váratlan helyzetekben a fékbe taposás reflexét valami megállítja, és a helyes magatartásra késztet.
Szombatonként szeretek sokáig szunyókálni. Vasárnap viszont örülök, ha korán ébredek. Azonnal bekapcsolom a rádiót. Nem, nem a Vasárnapi újságot hallgatom, ahelyett inkább aludnék. A Petőfire kapcsolok, hatkor kezdődik Benedikti Béla műsora.
– Köszöntél, kisfiam?
– Köszönöm – mondja erre a beszélni tanuló emberpalánta.
A zavar később enyhül, de nem szűnik meg.
Szórakoztató anyanyelvi komolytalankodások – ez lehetne Kocsis Tibor új könyvecskéjének alcíme. Tudja, milyen lehet a macskafarkú veronika? Látott már fenékjáró küllőt? Ismeri a pellyegetett tüdőfüvet?
Már ezerszáznál több éve, hogy idevetődtünk, és ezernél több annak is, hogy itt végképp gyökeret eresztettünk. Hogy rohan az idő… Magam is érzem gyors futását, s túl a hatodik évtizeden hullámai vállamat verdesik, habjai hajamra hullanak. Hál’ istennek tudatom még nem szürkül-homályosul. Bár magyarságtudatom nem a régi.
Elemista kisdiákként pénteken gyónó, vasárnap áldozó római katolikus voltam. Szerettem a hit- és erkölcstanórákat. Nem felejtettem reverendás hittanárunkat, aki elvezetett bennünket a menny és pokol varázslatos birodalmába, terelgetett minket a jóság, a felebaráti szeretet útján.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes