
A stokedlis dobos
Törökék egy kelet-alföldi kis faluban laktak. A zene a családban nem kapott nagy hangsúlyt. Volt már rádiójuk az ötvenes években. Szólt is, szinte egész nap, de senki sem figyelt nagyon, mi hangzik el belőle.
Törökék egy kelet-alföldi kis faluban laktak. A zene a családban nem kapott nagy hangsúlyt. Volt már rádiójuk az ötvenes években. Szólt is, szinte egész nap, de senki sem figyelt nagyon, mi hangzik el belőle.
Mindig valaki helyett
szállhat ima az égre
Tettre nem fut erőből
szól hát ima a szájról
Idegesen nyúlt a felesége dobozáért, remegett a keze, miközben a hajcsatot kereste. A vékony fekete lakkozott fémnek lepattintotta a végét egy csipesszel és a fültöve mögötti vékony bőr alá süllyesztette. Azonnal érezte a megkönnyebbülést. A tehetetlensége és a lelke terhe úgy indázta körbe, mint a korhadt fatörzset a mérgező vadszőlő.
Ha kedvenc költőmnek a nevét kérdezed,
Nem tudhatom miért, de ő jut eszembe
Az érzés, mi szívembe költözik
Amikor verseit veszem kezembe.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes