Az elmúlt hónapokban szerzőtársam, Komlós Attila tollából olvashattak cikksorozatot az Isztriai-félsziget természeti és kultúrtörténeti értékeiről, s arra gondoltam, hátha lapunk olvasóinak egy része szívesen fogadja a folytatást az Adria hazánkhoz legközelebb eső szakaszáról, a Kvarner(Quarnero)-öböl környékéről.
Új lendülettel indulnak a második „félév” programjai a Pécsi TKM Klub Egyesület tagjai részére. A nagyszerűen sikerült augusztusi hétnapos svájci utazás után szeptemberben több alkalommal találkozhatnak az érdeklődők. A megszokott előadások sorát Mosonyi Attila (Zsolnay Gyár – Dekor üzemvezető) nyitja, aki az elmúlt 40 év alatt végzett munkájáról, a Zsolnay hagyományok folyamatosságáról „mesél”.
A Bodeni-tó után egy másik gyönyörű fekvésű alpesi tó partjára kalauzolom kedves olvasómat. A Genfi-tó (Lac Léman) északi partvidéke Európa, illetve az Alpesek egyik legkultúráltabb régiója; a mára szinte egybenőtt települések felett nagy kiterjedésű szőlők és gyümölcsösök öveznek középkori kastélyokat, udvarházakat és újabb kori villákat, üdülőket.
A Németország, Ausztria és Svájc között húzódó Bodeni-tó („Sváb tenger”) több vízegységre osztott partvonalának hossza 273 km. A Felső-tó felülete – Konstanz és Bregenz (népmeséink Bergengócia fogalmának „forrása”) között – 46 km hosszú, legszélesebb pontján pedig 14 km széles.
Ha az utas Itália délebbi tájai, Róma felé veszi az útját, Velence után két lehetősége nyílik a továbbhaladásra. A rövidebb és gyorsabb útvonal a Padova-Bologna-Firenze autópályán vezet, a hegyvidéken gyönyörű tájakon át, ez azonban az Appenninek emelkedőin a hatalmas kamionforgalom miatt helyenként zsúfolt. A másik lehetőség az Adria nyugati partvidékén nyílik Rimini irányába, keresztezve a Pó folyó deltatorkolatát.
Ha a magyar turista Spanyolország felé veszi útját, meglehetősen hosszú utazásra készülhet fel. Útvonalának jelentős része a Földközi-tenger partvidékén vezet; a francia Riviéra után a Rhone folyó torkolatvidékére érkezik. Pihenésül számtalan látnivaló kínálkozik; Avignon, Arles és Nimes városoktól kezdve a római vízvezetéken (Pont-du-Gard), Glanum ókori romjain át a Luberon hegység vagy a Les Alpilles természeti értékeiig.
Az elmúlt időszakban két olyan, hozzám közel álló embertől kellett – csupán fizikailag – búcsúznom, akik szellemiségükkel nem csupán az én életemre, de sokan mások szemléletére is jótékony hatással voltak, s emberségük példaként szolgálhat szélesebb kör számára.
Újságunk elkövetkező néhány számában – a közelgő nyári utazások tervezését segítve – honfitársaink által kevésbé ismert kultúrtörténeti helyszínekre kalauzolom olvasóinkat. Lesz olyan közöttük, ahol elegendő egy kis pihenésre megállni és körülnézni a hosszú autózás közepette; máshol több órát is érdemes barangolni ódon romok között.
Sorsom úgy hozta, hogy 2003. március 23-án, vasárnap délelőtt részt vehettem a Vatikánban, a Szent Péter Bazilika előtti téren azon a szertartáson, ahol dr. Batthyány-Strattmann Lászlót a boldogok sorába emelte II. János Pál pápa. Szívesen írok majd itteni személyes élményeimről, benyomásaimról is, előbb azonban bemutatnám a – nem kevés tanulsággal szolgáló – életpályát.
Bár első pillantásra messze esik a címben idézett népdal az ókor világától, mégis gondoljunk csak arra, hogy hozzánk hasonló emberek alakították mindennapi élet- és munkakörülményeiket – még ha katonai keretek között is – majd kétezer évvel ezelőtt itt a Duna mentén. Az utánuk ránk maradt tárgyak nyilvánvalóan kevéssé utalnak az ő lelki- és érzelemvilágukra, holott ennek is ugyanolyan gazdagnak kellett lennie, mint életük egyéb adottságainak.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
