Szabó Péter Levente írásai

Megemelted fejed, majd rám néztél. Szemed álmos réseivel tekintetemet kerested, meg is találtad. Én mosolyommal válaszoltam és tenyeremmel végigsimítottam kicsiny, aranyos fejeden.

A délutáni napsütés kockásra festette a falat, ahogy betüremkedett az ablakon, szerény hajlékomat körülölelő rácsokon áthaladva.