Antos Árpád írásai

A községről az előző számunkban írtam. Most képeken mutatom be: Bárdfalva határában – a zsindelytetős, boronafalú házak mellett álló fából faragott Golgota:
Mint a helyiek elmondták: azoknál a házaknál, ahol eladó lány van, az udvaron felállított, leveleitől lecsupaszított fák ágaira zománcedényeket raknak.

Tűhegyes tornyú temploma 1717-től a község feletti dombot uralja. A Kegyes Paraschiva tiszteletére szentelték fel. Deszkafalára a képeket 1780-ban Radu Munteanu festette. 1996–1998 között az UNESCO támogatásával felújították a képeket. A népiesen naiv festészet különleges hatású képei megszabadulva a gyertyafüst évszázados kormától, ismét élénk színekben tündökölnek.

A Klastromréten található skanzen hegyes-völgyes tájain tovább sétálva betérhetünk az egyszerű, szegényes falusi portákba. Az épületek falait 20-25 cm vastag gerendákból építették. Ez a borona-falú építési mód kellemes hőmérsékletet biztosít: nyáron hűvös, télen könnyen fűthető. A gerendázat hézagaiba mohát, szénát tömtek, majd a falakat deszkával borították.

Nagybánya nevezetes arról is, hogy falai között született két neves írónk: Tersánszky Józsi Jenő (1888. szeptember 12. – 1969. június 12., Budapest.) és Németh László (1901. április 18. – 1975. március 3., Budapest). Sajnos szülőházaik már nem állnak.
Nagybányán érdemes felkeresni az Ásványmúzeumot. A környék bányáiból összegyűjtött különleges kőzetek, „bányavirágok” és ritkán előforduló ásványok láthatók. Magyar nyelvű ismertető segíti a látogató eligazodását.

Az István-torony

A Rozsály-hegység lábánál, a Zarzár folyó partján elterülő ipari város Nagybánya. Lakóinak száma száz év alatt tízszeresére nőtt. Ma kb. 150 000. Ebből 20% magyar. Jelentős bányavidék: környékén arany, ezüst, ólom és sokféle ásvány található a föld alatt.
A várost a II. Géza által betelepített, később elmagyarosodott szászok alapították 1142 körül.

Régi nevén – Alsómisztótfaluban – született, 1650 körül Tótfalusi Kis Miklós, a leghíresebb magyar nyomdász és betűmetsző (betűtervező és készítő). A közeli Nagybányán végezte elemi iskoláit, majd a Nagyenyedi Kollégiumban tanult bölcsészetet és református teológiát. 1677-1680 között Fogaras városban iskolamester. Ezután Hollandiába ment, ahol elsajátította a könyvnyomtatás, a betűmetszés és -öntés tudományát.

Koltón Petőfi kedvelt helye volt a kertben egy hatalmas somfa alatt álló kerek kőasztal.
Mélabús hangulatában itt írta a magyar irodalom legszebb szerelmes versét:
Szeptember végén…

A Károlyi-család a XVIII. században kerek tornyokkal díszített romantikus várkastélyt építtetett a község feletti dombon. A gyönyörű épületegyüttesből a II. világháború rombolása után csak egy kerek torony maradt és az egykori kápolna szentélyének néhány fala.
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt kötöttek házasságot.

A község görögkeleti temploma mellett áll Kölcsey Ferenc szülőháza. Az egykor tornácos épületet többször átépítették. Ott jártunkkor éppen modern műanyag ablakokat helyeztek el. Még az emléktáblát sem láthattuk, az épületen belülre tették. Szemben a kis dombon, a bájos református templom kertjében 1994-ben leplezték le a költő egész alakos bronz szobrát.