
Fűzfavers
Élet szökik be a kertbe,
fűzfaköltő fakad dalra:
A fűzfákon szürke barka
(a legelőn szürkemarha),
Élet szökik be a kertbe,
fűzfaköltő fakad dalra:
A fűzfákon szürke barka
(a legelőn szürkemarha),
Sorban áll sok trampli krumpli,
szeretnének jó alakot,
olyant, mint a jól faragott,
karcsúsított hasábburgi.
Korán kelő gyerek voltam,
alvásra nem pazaroltam,
sejtettem, az idő szalad,
átaludni azt nem szabad.
A gondolatok
korlátlanok.
Gondolhatok
bármire,
bárkire,
bárhogyan,
szüntelenül,
szemtelenül,
bűntetlenül.
Hangya lohol
ablakomon.
Meg nem ölöm,
lepöckölöm,
fut a földön.
Halk zene szólt, állt már a fa,
csillogtak a díszek rajta,
áradt áhított áhítat.
Könnyű pelyhekben hull a hó,
vastagodik a takaró.
Magára húzza a mező,
sátrakat emel az erdő.
Decembernek sötét egén
botorkál a halvány remény.
Föl-föltekint a sok szegény,
Odafentről jön-e a fény?
Nyitott villamos
hátsó peronján
álldogált a lány,
és mosolygott rám.
A hangos álom
forrását nem találom.
Valaki kopog?
Vagy csak a szívem dobog?
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes