Lélektársak
Azért élek, hogy írjak,
azért írok, hogy éljek,
buggyanó villámok nyomán
ne bántsanak fekélyek.
Molnár Szilvia írásai
Élsz megint (haiku-lánc)
vajúdik a Föld:
megszületni láttalak
szemed tengerén
Szeged új Egyetemi Könyvtára (1-2)
Írásom plafontól padlóig érő, csodás panorámát nyújtó, növényekkel tarkított irodánk ablakában készítem. Minden azzal kezdődött, hogy a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, az 1921-es világháborút lezáró békekötést követően Szegedre költözött. Könyvtára Kolozsváron maradt. A szegedi egyetemi könyvtár mégis életre kelt az 1921-22-es tanévben, állományát magyarországi nagykönyvtárak fölöspéldányai adták. Szám szerint ez hozzávetőleg 31 300 kötetet jelentett. Később az állomány gyarapodásának felét ügyészségi köteles példányok biztosították. Ezeknek (is) köszönhetően, az 1922-es év végére a könyvtár könyvmennyisége körülbelül 50 000 dokumentumot számlált.
Kit-mit lehet és mennyire?
Egy szinten lakunk, mégis alig látom. Reggel egyszerre indultunk le a lifttel. Idős házaspár hölgytagja. Meséli, hogy mostanában sokszor kell orvoshoz mennie különböző vizsgálatokra. A fogorvos is esedékes lassan, aki a fogsorát rendbe fogja hozni. Figyelem közben. Mosolygós arca mögött élő fájdalom és megtörtség.
Fáj
az ég a tenyerembe esett
húzza magával szívem:
feketén pulzál a remény
Felejtés
fák ágai
döfik a napot
több sebből
vérzik, sajog
s halódva
esik alá
a horizont
vonalán
A két tanár
Lónyál tanárnő óráin csak szkafanderben lehetett megmaradni. A 45 fölötti, kontyos hölgy ismérve: extrém méretű elülső fogai közül éles mássalhangzók idején sugárban szétáradó szájnedv kellemetlen terjedése. Mentségére volt mondható, hogy az irodalom teljes átélésével vezette rá tanítványait az írók-költők csodaszép sorai közt meghúzódó értelmezés keskeny ösvényére.