Börzsönyi Erika írásai

Szürke fotelben fekszik
szürke-fehér cicám, mint
egy régmúlt századból
való festmény, olyan a kép.
Látszólag mozdulatlan, azt
hinnéd, alszik,

Mint amikor az embernek
darabokra hullik az élete,
és a romokon mégis élni kell
tovább, úgy folytatódik az
élet, észrevétlenül folyik
tovább.

Elolvadt mind a hó, a Szilveszter
éjszakáján lehullott csoda, amelyet
az ablakból néztünk: ember és cica.
A hóembercsalád, kiket azon az éjszakán
építettek meg játékos kedvű emberek

Délutáni Nap
beragyogja lelkemet
derűs október
Éppen felettem
szarka cserreg az ágon

Nyuszi papa és Nyuszi mama bögréjét
réges-régen vettem, még a történelem
előtti időkben valakinek, akit nagyon
szerettem. Amikor elköltözött tőlem,
mert már mást szeretett, nyújtottam

Fekszem az ágyon, ujjaimmal
végig simítom a csuklómat
borító vékony, hófehér bőrömet.
Elnézem, ahogy a kék erekben
lefelé fut fürgén a sötét vérem.

Most kezd sötétedni,
az ég kárpitján lassan
feltűnnek a csillagok.
Ami nappali fényben
ragyogott, azt elnyeli
az éjszaka sötétsége.

Szürke fotelben fekszik
szürke-fehér cicám, mint
egy régmúlt századból
való festmény, olyan a kép.
Látszólag mozdulatlan,

Ma pont úgy nem látom a
holdfogyatkozást, mint
ahogy nem láttam 2000-ben
a napfogyatkozást. A magas
házak éppen úgy eltakarják.