Márkus László írásai

Gazdasszonyos
Várd kedvesed sztrapacskával!
Csuklik tőle? Csapdosd hátba!

*
Menyecskés
Gyorsan fuss be a bokorba,
Csaba csörög, nem a csorda.

Amikor felébred a fény,
azonnal elpilled az éj.
Csillagszemeit lehunyja,
álma meseszép novella.

szívem szíveddel dobban
az ajkad mint édes méz
szemed szerelme lángol
fölöttünk mélykék az ég

Ha közelít a lomha  éj,
csillagsubát terít fölénk.
Járása kissé ingatag,
mellén a holdfény, mint a nap.

Mint színházi fény,
komótosan kúszik a kacér hajnal.
A szemközt páváskodó platán
– mint Ofélia,

Ködben vajúdik az utca,
szül néha egy-egy alakot,
foszlott farmerű lányt,
hajlott hátú kalapost,

Köröttem álmos angyalok,
elbújt a nap, már nem ragyog.
Vágyakból ácsolt nyoszolyán
tűnődő sóhaj vacsorám.

Farsangi fánk, jaj, de kapós,
lemaradt róla az anyós.
Járjunk együtt bokázósat,
nem tudjuk mit hoz a holnap!

hozsánna néked ó uram
emelj magadhoz
karjaim nyújtom feléd
itt lenn a porban sivár a lét