B. Tomos Hajnal írásai

Jó 2-3 éve nem vettem magamnak semmit, úgy értem, személyes holmit, ami nem a konyha, a család vagy valamelyik születésnapos rokon igényeit elégítené ki. Egy alkalmi ruhát vásároltam, hogy felvehessek valami sikkes, menő cuccot.

Sopánkodik az orvosom, hogy nem jól és nem hasznosakat eszem. Nocsak! Ez aztán az újdonság! Ha nem mondja, tutira bután halok meg. De mi lenne az, ami finom és hasznos egyszersmind, alaposan lestrapált szervezetemnek?

Hurrá, idén falun nyaralok! Gerendás mennyezet, tiszta levegő, szénaillat és főleg csend, áldott, enyhet adó borogatás a városi ember benzingőzös agyára. Kinyitom az ablakot, hogy benézhessen a csillagfényes ég.

A napokban még itt, a Barcaság hegyes-huzatos tenyerén is tikkadoztunk a kánikulában. Napjában kétszer-háromszor is hideg zuhany alá álltam, de pár perc múlva ismét gyöngyözni kezdett hátamon, homlokomon a verejték.

Holnap elmegyek a kínai vendéglőbe és egy porció nyers hernyót rendelek magamnak. Hogy utálatos és ehetetlen? Ez majd elválik. Meg akarom kóstolni, mert túl sokáig és szinte mindenkinek hittem, amit összehadovált.

– Annyi év után most már elmondhatom, hogyan ismertelek meg. Ott álltál fogvacogva egy lámpavas alatt, kezedben már teljesen elázott a fehér szegfűcsokor, mert én késtem. Első találkám előtt arra tanítottak a nagyobb lányok, hogy ne lássék rajtam az igyekezet.

Piacolásom közben a minap ismerős arc bukkant fel a színes fergetegben. Hát persze, hogy ő az, D. Hortenzia, a hajdani osztályelső, pontosabban annak hatvanhat éves kivitelezése. Ő is felismert, kissé bizonytalanul pislogott, aztán beszédre nyílt a szája.

Egész télen nem volt egy megveszekedett vasam se. Persze, ezért senkit sem okolhatok, én akartam mindentől és mindenkitől független ember lenni. Akkor keljek-feküdjek, amikor kedvem szottyan rá, ott és úgy dolgozzak, ami per pillanat pásszol a svungomhoz.

Siettem a patikába. Valami fura csalánkiütés jelent meg mindkét karomon, arra adtak gyógyszert. Cudar, hófúvásos idő volt aznap. Feltűrt kabátgallérral és orromra húzott sállal robogtam át a hóbuckákkal szegélyezett téren.