Veress Árpád írásai

Kitelepítés – Az ipar egészségtelen fejlesztése, tömegek Budapestre hozatala, a tönkretett kulákoknak nevezett parasztemberek feláramlása óriási lakáshiányt idézett elő Budapesten. A hatalom káderei részére, így a rendőrségnek, az ÁVH-nak és a párt tagjainak lakás kellett.

Az országban nagy átalakulások és politikai csatározások voltak. Rákosival az élen javában folyt a proletárdiktatúra kiépítése. Megjelent a személyi kultusz és a félelem, mindenkit figyeltek és mindenki gyanús volt. Vidéken erőszakkal szervezték a tsz-t, járt a végrehajtó.

A há­bo­rú­nak vé­ge, ta­vasz és bé­ke van. A me­ne­kül­te­ket ha­za­szál­lí­tó vo­nat las­sú tem­pó­ban kö­ze­lí­tett a ha­tár fe­lé. Az ame­ri­kai Pullman va­go­nok­ból összeál­lí­tott sze­rel­vény egy 424-es moz­donnyal el­lát­va hoz­ta ha­za az Auszt­riá­ban sem­le­ges zó­ná­ból össze­gyűj­tött ma­gyar ál­lam­pol­gá­ro­kat.

Kronawitten szobrai – Dél­után 5 óra kö­rül járt az idő. 1945 áp­ri­li­sa volt, ka­to­nai sze­rel­vé­nyen ül­tünk és ro­bo­gott a vo­na­tunk – va­la­hol Linz fe­lé Auszt­riá­ban. A vo­na­ton rész­ben se­be­sült ka­to­nák, rész­ben ma­gyar me­ne­kül­tek és me­ne­kí­tett bú­to­rok vol­tak.

Ahogy teltek a hetek és a hónapok a front egyre közeledett és veszélyesé vált a helyzet. Parancs jött, hogy Veress ezredes úr és családja jöjjön vissza Budapestre. A családunk szolgálati lakásba költözött a Fadrusz utcába. Ekkor anyámra hárult a családunk minden gondja.

Egy Árpád nevű szőke és kékszemű kis fiú négyévesen boldogan játszik egy erdélyi magyar város, Marosvásárhely központjában levő villa kertjében. A boldogság oka, hogy a városban állomásozó tüzér ezred katonái egy hete egy fiatal őzikét hoztak haza a gyakorlatról.

Szüleim és megismerkedésük. Apám a katonai hivatást választotta. Ebben az időben Magyarországon dicsőség volt katonának lenni, a társadalom elismerte és tisztelte a katonákat. A lányok boldogan mentek férjhez a hadsereg tagjaihoz.

A családtörténet leírása egy belső kényszerem, talán érdekelni fogja a családom tagjait és kortársaimat is. Őseim emlékei és a saját életem eseményei segítenek megérteni a korszak viszonyait az országban és az Európában történteket. Sok magyar ember és család sorsa hasonló volt.

Verőfényes nyári nap, gazdáim készülődnek a piacra. Én már voltam reggeli sétán, és ettem, és elterülve fekszem a szobában. Hallom, hogy rólam van szó: – Vigyük át Bozit Zsuzsáékhoz, Csipi örülne neki, és Bozont is, játszanak majd a kertben. Mi meg nyugodtan vásárolunk a piacon.

Az udvarunk – A ház háta mögött egy szép, gyepes és fás terület van, elöl kőkockával kirakott rész. Labdázni mind a két helyen lehet, de sárban a kőkockás rész a jobb, jó időben pedig a kerti gyep. Lola is használja a kertet, nem vagyunk ellenségek, de nem is sokat foglalkozunk egymással.